Németország-Portugália három gyümölcsös vaníliás kehely

Ma az a különleges eset esett meg velem, hogy a német-portugál meccsnek némely becses pillanatát csak azért nem tudtam mindvégig követni, mert közben kénytelen voltam olykor a gyümölcsös vaníliás pudinggal telt kehelybe nézni, hogy lássam, mi kerül a hosszú nyelű kanál végébe, majd gyors egyensúlyozás után a számba. Nehogy mellé essen, még véletlenül se mulasszam el egyetlen csöppjét sem, az elsőrangú finomságok már csak ilyen különleges figyelmet, védelmet élveznek. Lakat is hasonlóképp lehetett a maga teli kelyhével azzal a különbséggel, hogy őt nem a foci érdekelte, hanem a beszélgetésünk, amelyet semmiféle Müller-gól sem fékezhetetett  le.  Összeségében az eredmény - egy jól átjátszott meccsen - négy nullára alakult a németek javára, számunkra meg három gyümölcsös kehelyre telis de teli málnával, egyéb piros gyümölccsel, mely kelyhekből Lakatnak egy, nekem pedig kettő jutott. Jó volt a foci, az előkerült és a felvetett témák is, a folyamatos beszélgetés Lakattal, az édesség még annál is édesebb.