Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a rizs nem mindig szokott sikerülni. Egyszerűen összeragad rizslabdacsokba, és ezen még az sem segít, ha kukoricát vagy borsót vagy mazsolát teszek bele megbolondítás, újítás végett. Akkor a nagy labdacsok mellett kisebb sárga, zöld vagy sötét barna, bordó színű gömbök lesznek benne. Persze nálunk mindig minden elfogy, ennek ellenére és bármennyire is furcsa, de fontos, hogy milyen annak a mindennek a minősége.
Anikó rizibizije olyan volt, amilyennek szeretném, hogy a rizs nálunk is sikerüljön. Volt benne kis petrezselyem, amely újabb zöld árnyalatot tett a borsó mellé, ízben is jól igazodva egymáshoz.
A rizibizi részben tetején, valamint rajta átnyúlva elnyúlva feküdt a méretes natúr sertés szelet középbarna szósszal bőven meglocsolva. A szaftos húst ezen felül gazdagon borította a pirított gomba. Nem tudom, milyen fajtájú volt, azonban úgy gondolom, hogy ebben a felállásban, ezzel az ízesítéssel még azok is vígan megették volna, akik valamiféle averziót hordoznak a gombával szemben a messzi, sötét és tisztázatlan múltjukból, mondjuk, mert nem szeretik.
A mártás, szósz, szaft selymes, kellemes, szemet gyönyörködtető barnás színű volt, a barna árnyalategyüttes talán legszimpatikusabbjából. Nem indított el bennem semmiféle képzettársítást egyéb irányba és az élet egyéb területeire, inkább azon voltam, hogy a rizibizi, a mártásos hús és a gomba hármasából kényes, annál hatalmasabb egyensúlyt hozzak létre a villámon, és egyszerre szembesítsem magam a mai ízek kellemes, kicsit idegenül ható, ám egyenesen lehengerlő hatásával. Csöppet sem csalódtam. Bizony léteznek olyan ízélmények ezen a Sárgolyóbison, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem fokozhatóak tovább. Anikó natúr csodája gombával és rizibizivel ehhez fogható. Nem töröm fejem pontos összetevői, használt fűszereinek arányai után. Aki meg szeretné ismételni Anikó remekművét, annak saját kútfejéből, fantáziájából, ötletességéből kell gazdálkodnia, megalkothatja. Nem tisztem a károgás, ezen a területen a varjúk viszik a prímet, de bátran előre megjósolhatjuk, hogy Anikóénál nem sikerül jobban. Bár ne legyen igazam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése