Omlós, a szájba kellemesen simuló szaftos csirkemellet nem kis feladat úgy összehozni, hogy ne a lé, ne a mártás játssza az ételben a főszerepet. Anikó barackos csirkemelle éppen ennek a ki nem mondott elvárásnak felelt meg. Puha volt és egyáltalán nem száraz. Ízes volt és nem fűrészpor ízű, ami a csirkemellet jellemzi némelykor.
Önelégülten nyúlt el a mell teljes hosszában a tányéron, talán a felét is elfoglalta. A másik felét a krumplipüré vagy a petrezselymes krumpli töltötte ki, erre már nem emlékszem pontosan. Arra viszont igen, hogy a kényelmesen terpeszkedő csirkemellet keskeny őszibarackszeletek borították. A boldogsághoz meg a tökéletességhez Anikónak még ez is kevésnek bizonyulhatott, amikor az őszibarack réteget reszelt sajttal szórta bőven meg.
Tudom, nehéz, ám megéri elképzelni a csirkemell, őszibarack, reszelt sajt együtteséből kikerekedett ízvilágot, a sós, az édes és a puhára sûlt hús ízét akkor, amikor a rafináltan összeállított rétegekbe, mint összehangolt emeletekbe egyszerre harap bele az ember. Nem is tudja igazándiból, mit keressen, mi után kutakodjon, amikor az egészben ekkorra már képtelen az egyes összetevőket külön-külön fölfedezni, olyannyira összefonódtak már egymással.
Egy ilyen ízorgiában bővelkedő étel hátránya szinte egyetlen: túl hamar ér véget. Úgy éreztem, hogy időközben körülbelül beazonosítottam az összetevőket, melyeknek köszönhettem az ízélményt, mire az étel fogta magát és elfogyott. Egyszeriben kicsusszant a kezeim közül, a szám vonzáskörzetéből, ott maradtam az élmény után vakon tapogatódzva.
Éppen ilyen Anikó natúr csirkemelle őszibarackkal, reszelt sajttal. Egyszeri és utolérhetetlen, több hét után is, örökre emlékezetes.
Fincsi lehetett! :) Egyszer próbáld ki , az ananász karikákkal betakart, s reszelt sajtos pipicici szeletet is....Mennyei! :)
VálaszTörlés