Az utolsó pillanatban / Letzter Moment

Mikor máskor, mint az utolsó, még inkább az utolsó utáni pillanatban egy hatvanöt év körüli férfi maga mögött egy házassággal, abból származó fiával, egy mindmáig ragaszkodó, reménykedő, hogy egyszer csak majd észre tér és visszamegy hozzá, ex-feleséggel, egy másik – úgy tűnik, még lezáratlan – szerelmi kapcsolattal, beleszeret akár a lánya is lehetne korú, tán még annál is fiatalabb nőbe, aki – mit tesz Isten – viszonozza az  érzelmeit éppen akkor, amikor a következő héten megesküdni tervez egy fiatal, korban hozzá illő, szimpatikus fiatalemberrel. Mindegyik múlt béli kapcsolata Peternek rendszeresen hallat magáról, mert hogy így hívják az „önhibáján” kívül „amorozó’ szerepkörbe esett főhősünket, a fiatal lánnyal való friss ismeretsége pedig egyenesen burjánzik. El lehet képzelni, hogy mennyire nem egyszerű az élete a még fordítói munkákat aktívan végző férfinak ezekben a keszekusza viszonylatokban.  Bár láthatóan jól bírja napközben, az ágyban sem utolsó, amikor vízszintbe és helyzetbe kerül.

A volt feleség visszavárná, visszavenné urát, az el nem varrt szálról kiderül, hogy a szerelem annak idején a mostani szerelmének anyjához fűzte, ami egy merő véletlen és csak a forgatókönyvíró mély kútfejéből pattanhatott elő. Ez a fejlemény kissé megingatni látszik a fiatal lány Peterhez fűződő kapcsolatát, miszerint nagyobb gombócnak bizonyult, mintsem szó nélkül le bírná nyelni, hogy az anyjának valamikor a sötét és távoli múltban viszonya volt boldognak tudott házassága mellett ugyanazzal a Peterrel, aki most őt varázsolta el. Hogy mivel? Nem tudhatjuk, csupán sejthetjük. Talán az eszével, a széles látókörűségével, az intelligenciájával, a nézésével, hogy nagyon tud hallgatni, amikor kell, viszont mikor megszólal, akkor olyasmit mond, ami megfogja vagy elgondolkoztatja, vagy érdekes. Magával ragadhatta még talán a szexualitásával, hogy még mindig van és sugárzik róla, igen, ez is, meg a végtelen szerelem, a szeretet sokoldalú kifejezésével, szinte kutyahűségével.

Messze nem tipikus film a sok, helyenként bugyuta német romantikus vígjáték után, nem is sorolnám közéjük. Sokkal értékesebb film annál, ami nem utolsó sorban a fantasztikus színészeknek köszönhető. A már-már faarccal, emellett mély átéléssel játszó Peter szerepét formáló színészt emelném ki mindenek előtt és a vele játszó három, egyenrangú alakítást nyújtó színésznőt.

A legvége a történetnek persze pozitív kicsengésű, miszerint a fiatal nő visszatér az átmenetileg elhagyott Peterhez talán azért, mert úgy gondolja, hogy legyen inkább tíz nagyon jó éve Peterrel, utána majd meglátják, mi következik, mint várható dögunalom egy elvárt egzisztenciában tespedve egy korabeli fiatalemberrel.

(ARD, német, 2014. június 11, szerda)