Én vagy három kastélyról tudok Tahiban, amelyek persze egyáltalán nem igazi kastélyok, szemeim mégis kastélyoknak látják őket. Közös bennük, hogy kocka vagy kissé elnyújtott téglalap alakúak. Az elülső, azaz főbejárati oldalukat faberakásos terasz egészíti ki, egyben díszíti, amelyre néhány lépcső vezet fel. Mindegyik kastély kivétel nélkül mustársárga színű.
A tahisi kastélyok tulajdonosaiban bizonyára nemesi vér kering, mely általában kék, kivéve itt Tahiban, ahol falaik mustársárgájával keveredik vérük, melynek következtében egy életre sem mustárra, sem mustársárga festékre nincs gondjuk rendszeres véradásaik alkalmával. Az itteni kastélyok általában nagyobbacska kertekben állnak, azoknak is a belső részén, fák által védve, takarva, így egyáltalán nem könnyű kivenni a kastélyokat a maguk mustársárga pompájában, sem a bennük lakókat.
Az egyik tahisi kastélyt egy bizonyos M. György lakja, amit onnan tudok, hogy dombornyomott fa névtábla kastélya falára erősítve, hirdeti a nevét diszkréten és elég nehezen kivehetően. Sosem láttam még M. Györgyöt és senkit sem ebből a kastélyból, pedig már negyvenöt éve magam is Tahi, igaz, közel sem egy kastély lakója vagyok. M. György kastélya kivételesképp kertjének sarkában áll az utca felőli oldalon. Hogy egyáltalán élet lehet a kastélyban, arról nyitott paletták, kicsinyre nyitott ablakok tanúskodnak, meg a beépítetlen teraszra kitett leanderek.
Egy másik kastélyból a fiatalok éppen távozáshoz készülődnek, amikor arra jártamban-keltemben egyenest beléjük botlom. Az idős papára leszek először figyelmes, aki mozgásszervi betegsége miatt kicsit ugrálva és toporogva halad előre. Mikor eljut fia kocsijáig, ott megfordul, rám néz, hangosan rám köszön, visszaköszönök. A sarkon befordulok a kertüket határoló utcába, visszanézek a búcsúzkodó társaságra, közben a házra is. Akkor veszem észre, hogy ez az egyik kastély Tahiban. A kert most üres, egyedül a teraszon látom a ház tulajdonosának feleségét bottal lassan, óvatosan közlekedni. Megállok, percekig nézem magam előtt a látványt. Arra gondolok, hogy az idős házaspárnak talán ebben az egészségi állapotukban is öröm lehet egy mustársárga, faberakásos teraszos kastélyban élni, a parkban ugráló madarakat figyelni, meg a füvet, s a virágokat, amint növekednek, és megdönti őket a szél, számolni a napokat, órákat, tik-tak, tik-tak, a levegőben és a bőrükön érezni az idő múlását, várni gyermekük következő látogatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése