Azt mondja, hogy a barátom. Férfi létére mondja és sokkal fiatalabban, mint én vagyok és akkor, amikor Karinthy óta tudjuk, hogy nem létezik igazi barátság férfi és nő között. Furcsa volt előszörre ezt a barátság dolgot hallani tőle, azután leírva is olvasni. Nem járunk ui. egy társaságba, nincsenek közös programjaink, hacsak a közös munkahelyet nem nevezhetjük annak, és nagyon közös múltunk sincs. Például moziban sem voltunk együtt, de még a Mekibe sem ültünk be beszélgetni. Mégis. Azt mondja, a barátjának tart. A Sors szeszélyessége, kifürkészhetetlensége folytán - én is szeretettel, melegséggel, barátként gondolok rá.
Egy nagy mackónak látom őt, aki brummog, a fejét ingatja, elégedetlenkedik a tökéletlenségek felett, ugyanakkor sokszor mosolyog, jó nagyokat nevet, kimondja őszintén, ami a szívén. Odacsap képletesen, káromkodik egyet, ha kell, s ha nem, közben meg egy óriás lélek, akire számítani lehet, akiben meg lehet bízni, s akit nem hagynak hidegen az anomáliák, a napi problémák, az emberi hiányosságok, gyengeségek, feledékenységek.
Neki van ma születésnapja akkor is, amikor közösségben a maga módján megünnepli magát, ugyanakkor nem szereti, ha őt ünneplik és ajándékozzák. Pedig el kell tudni azt fogadni, hogy szeretnek, s akik szeretnek Téged, Feri, ajándékkal is szeretnének örömet okozni Neked. Pontosan úgy, ahogy én teszem ezzel a rövid írással az Araratból.
Az egészséget, a boldogságot kívánom Neked, teljesüljenek élő álmaid, és maradj meg olyan mackónak, kollégának, nagyon jó barátnak, amilyennek megszerettelek és elfogadtalak. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése