Jut eszembe - Kati, a Furulyás G.

Kedves Kati!
Ha nem figyelmeztet a nagy mindent és mindenkit figyelemmel kísérő, akkor nem tudom, hogy ma van a születésnapod. De így, nem megyek el csak úgy bóklászva és botorkálva e mellett a naposnak, ám hidegnek előre jelzett szeszélyes áprilisi nap mellett.
Bár alig beszéltünk pár szót, összesen egyszer találkoztunk ebben az életben, s talán soha többet, mégis nagyon közel érezlek magamhoz. Varázslatos, ahogy a blogodból írásaid egyszerre szabad utat leltek az Araratba (hegyek egymás között). FaceBook-on való megjelenéseid hatással vannak rám. Neked köszönhetem például, hogy felfedeztem magamnak Nagykovácsit, de Balatonfelvidék, Salföld iránt is te keltetted fel az érdeklődésemet. Odafigyelek élményeidre, megjelenéseidre, melyek általában érdekesek, színesek, kedvesek, egyéni hangvételűek.
Kíváncsivá teszel olyan dolgok, tájak, emberek, események iránt, amelyek eddig nem voltak életem részei és ez jó. Nagyon jó tudni róluk még akkor is, ha éppen nem vagyok ott, nem tudok a társaságukban lenni, valami miatt  nem veszek részt a programon. Elég a tudat, hogy léteznek ezek az értékek, hogy ott lehetnék, láthatnám, megélhetném élőben, ha nem alakult volna addig másképp az életem.
A kicsiny ismeretségünk során, s hogy figyelemmel kísérem megjelenéseidet, ahol tudom, s adódik, meg kell hogy mondjam, gazdagodtam általad. Egy kicsit több lettem. Nap mint nap. Egy csöppnyivel színesebb lett a világom általad. Olyanokat veszek észre, amiket addig nem, eszembe jutnak dolgok, gondolatok, amelyek tőled erednek.
Ezért talán megbocsájtod, hogy icipicit hosszabb lett a születésnapi köszöntőm, és még azt sem mondtam, hogy egészséget, boldogságot kívánok, teljesüljenek élő álmaid, maradj meg olyannak, amilyen vagy, mert úgy a jó.
Pedig de. Nagyon is.
Sok szeretettel:
Szegő Panni