A diktátor megölve jó. Akkor az igazi, ha előzetes összeesküvéssel, ráütésszerűen, több késszúrással. Annyival, hogy abból ebben a büdös életben ne jöjjön vissza az életbe. Biztosra kell menni. Hogy a diktátor, jelen esetben Julius, a Caesar ott feküdjön hatásos tőrszúrásoktól megcsúnyítva, a saját vérében fürödve az asztalon kiterítve. A Vígben egy korántsem víg előadásban. Amikor meg már nem fekszik az asztalon nagyon is meghalva, belehalva abba a rengeteg szúrásba, akkor alakja, ténykedése, mondásai, beszédei tartják ébren és megosztva a kortársakat, harcostársakat, szimpatizánsokat és ellenfeleket.
A béke, a szeretet, a barátság - míg eddig tartott a politikus elhivatottsága, célja, életének értelme, addig rendben lett volna maga Julius élete is. A nagyravágyással egyértelmű gellert kapott a pályája, megbicsaklott, mit ne mondjak, sokak késszúrása által bevégeztetett. Ami azután következett, az maga a téboly, az ország ketté szakadása, a békétlenség, a harc, az egymás üldözése, bekerítése, megverése, felnyársalása, legyilkolása. Vér, zaj, puskaropogás, jajongás hangjai mindenfelé.
Békés egy vasárnap este volt ma a Vígben Shakespeare drámájában. Takarékos darabban, szinte semmi díszlettel, mai öltözetben. Kimenő öltönyös férfiak, Hegedűs D. Géza, alias Julius Caesar, akinek nem először csodálhatjuk meg bizonyos helyzetben nyílt színen alsó nadrágját, tekintélyes pocakját. Az öltönyös László Zsolt magas sovány, meggondolt, megfontolt Brutusként, aki nagyon is tudatában van cselekedetének, hatásának a többiekre. Kis copfos hajával harci öltözetben a végén inkább indiánra hajazott, mint komoly köztársaságpárti vezérre. Hevér Gábor Cassiusként meggyőző felbujtó, a záporesőt jól viselte bizonyos színpadi helyzetben, amikor perceken keresztül a nyakába zuhogó esőben, bőrig ázva kellett a szerepét játszani. Stohl András szerepről szerepre egyre jobb, itt és most Antonius egyenes, Caesar-hű alakját hozta hihetően. Jó volt látni Harkányi Endrét és a csöppnyi Venczel Verát aprócska szerepekben.
Tudva, hogy a darabot Alföldi Róbert rendezte, nem ért váratlanul a brutalitás, a valósághű harci jelenetek, a színpadi szabadosság. Míg a szünetig kissé tanácstalankodtam a darab személyes fogadtatását illetően, addig a második felvonás egyértelműen maga mellé állított. Ma, éppen ezen a vasárnapon és este. Valami lehetett a levegőben.
Szerencsés vagy , hogy láthattad! Én csak egy kerekaszatl beszélgetést láttam a tv-ben a főszereplőkkel, de abból is átsütött, hogy egy nagyszerű előadás lehet! :-)
VálaszTörlés