Az Élet menetel

Nem hiszem, hogy hívnék valakit is sétálni a Róbert Károly út, az Andrássy út közepére, ahol ilyenkor csak a madár jár, meg az ember az autóktól felszabadított útvonalon. Pedig egy élmény. Kit érdekel, hogy az Élet menetel a város szívében a Hősök tere felé. Az Életet köszönők az ártatlanul meghaltaknak.  Mindenki el van foglalva a saját életével, a gyerekeiével, az unokákkal, a kerttel, a napsütéssel, a jó idővel, a fák nyesegetésével, ültetéssel, fűnyírással, nagytakarítással. Ki emlékszik a hetven évvel ezelőtt elpusztított embermilliókra, amikor a sajátunkat is többnyire kínkeservvel éljük, szervezzük. Nekem csak ötvenkét rokonom juthatna az eszembe, kiknek élete egy ponton drasztikusan megszakadt. Miközben az Andrássy úton a villák sorában gyönyörködöm, rájuk is gondolhattam. Apám rokonságának jelentős része nem élhette tovább életét.

"Kedves Juli!

És még azt szerettem volna neked elmondani, hogy apám rokonságából 52 embert veszett oda a Holocaustban. Nem gyűlölöm a németeket, a magyar jobboldalt, de a szívem, lelkem irtó nehéz. A tegnapi Élet menetében könnyű, boldog lélekkel mentem. Örültem a napnak, a gyönyörű időnek, Fok Márti barátnőm társaságának, hogy megláttalak és lefényképezhettelek, hogy sok jó embert érezhettem magam körül. Mentem a tömegben, a szellős tömegben az Andrássy úton és közben figyeltem a szívemet, mely fájdalommal volt teli, és hagytam szárnyalni lelkemet, melynek úgy volt a jó. Nem tudom, sikerült-e kifejezni ezt a minimum kettősséget, amit ilyenkor érzek. És nem tehetem meg, hogy nem megyek el. Egyszerűen odalök valami elementáris érzés az Élet menetéhez, pedig csak gyerekcipőben járok ebben is. Csak két éve megyek végig a tömegben a többiekkel, a társakkal. Elkezdtem írni az Araratban "Az Élet menetel" című bejegyzést, félbe hagytam, hogy majd folytatom. És tessék, itt van az, amit ott meg kellene írnom: a fájdalom és a szárnyalás együttes és nagyszerű érzését. Ha megengeded és egyetértesz vele, akkor levélként, hozzád írt levélként veszem át az Araratba.

Köszönöm szépen.

Szeretettel:

Szegő Panni"

Forrás: FaceBook, Levél egy Valakihez