2015. április 25., szombat

Anikó káposztasalátája

Normál esetben egy csak káposztából készült salátára kár is az időt, energiát vesztegetni, szóra sem érdemes, annyira mellékes szereplője egy menünek. Anikó káposztasalátája viszont annyira finom, a fehérségében - finomságához képest csöppnyi mennyiségében - valami olyat tud, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette. Más is tud káposztát vágni, keskeny szeletekre gyalulni, tudja, hogy mennyire fontos a káposzta minősége. Anikó titka akkor talán a lé összeállításában, ízesítésében rejlik. Az arányokban, az összetevőkben, amelyeket bármennyiszer is keverjen össze, s azzal öntse le az összeaprított káposztát, ugyanazt a már jól ismert, újra meg újra keresett, megszeretett ízt alkotja meg.
Így történhetett, hogy Anikó káposztasalátája a főétel emésztését megkönnyebbítő, enyhítő mellékszereplőjéből észrevétlenül vált kiemelkedő, mindent és mindenkit elsöprő összetevőjévé. Olyan valakivé, akit már önnönmaga személyében várnak, s mert megszerették, megjegyezték, keresik, kérik, belőle bizony a repetát is.
Így aztán nem csoda, hogy pénteken a ropogós bundájú csirkemell vitte nálam a prímet a csontleves előtt. Ja, és Anikó káposztasalátája. Nem ja és nem mellékesen, hanem az Anikó káposztasalátája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése