Kardos Péter főrabbi: Egy el nem hangzott beszéd

Tegnapelőtt találtam ezt a levelet a postaládámban, amelyet most és itt az Araratban osztok meg mindannyiótokkal:

"Panni!
Állítólag nem engedték elmondani ezt a beszédet. K.P. az Új Élet c, zsidó lap főszerkesztője.

Kardos Péter főrabbi: Egy el nem hangzott beszéd
2012-11-30 12:57:55
.
Fáj, nagyon fáj!
.
Fáj, hogy nem tudták megvárni, míg elmegy az utolsó közülünk… már csak négy- vagy ötezren vagyunk… sokan kórházi ágyakon, leépült emlékezettel vegetálnak.
.
Fáj, nagyon fáj.
.
Alig vagyunk már, akik emlékezünk arra a napra. 1944. április 3-ára, amikor a család felnőttei ráhajoltak a Singer varrógépre, mások kézzel varrták kabátjainkra, ingeinkre – a sárga csillagot.
.
Fáj, nagyon fáj.
.
Fáj mint rabbinak, hogy néhány órával ezelőtt hazudnom kellett. Hazudni a 91 éves Klári néninek, aki kórházi ágyán azzal fogadott: Rabbi úr! Igaz, hogy visszajöttek a nyilasok?
Ugyan, Klári néni. Honnan veszi ezt?
Hát mondják… Meg hogy össze is akarnak írni bennünket. A parlamentben mondták…
Ugyan, Klári néni! Maga elhiszi, hogy 2012-ben a magyar parla­mentben ilyen elhangozhat???
Ezután rám nézett, és önkéntelenül lejjebb húzta hálóinge ujját – de azon így is átütött egy szám, egy tetovált szám.
Szégyenből vagy félelemből takarta el… ki tudja?
.
Fáj, nagyon fáj.
.
Fáj az is, hogy hazudtam. De mostantól MINDEN Klári néninek hazudni fogok.
TŐLEM ne tudják meg az igazságot. Legalább életük alkonya legyen nyugodt és tiszta.
Mi meg szégyelljük magunkat, hogy lehetővé tettük, hogy nem akadályoztuk meg, hogy rég elfeledni remélt mondatok időről időre ismét elhangozhatnak az ország házában.
És EZT hagyjuk gyermekeinkre és unokáinkra – örökségül.
.
Kedves Barátaim!
.
Ránézve erre az épületre, nekünk, túlélőknek nemcsak a tervező, Steindl Imre neve ugrik be – de az első zsidótörvények szülőházának is tekintjük.
Ennek a háznak falai 70 évvel ezelőtt már hallottak hasonló fel­szólalásokat.
Akkor büdös zsidók voltunk, ma nemzetbiztonsági kockázat va­gyunk!
Bennünket már egyszer FELMÉRTEK!
Bennünket utána MEGJELÖLTEK.
Bennünket utána elhurcoltak, megkínoztak és meggyilkoltak.
Bennünket nem a nyilas politikus szavai borzasztottak el, hanem a többiek reagálása. A levezető elnök párttársé, akinek csupán annyi mondanivalója volt: Képviselő úr! Önnek 1 perce van…
A többiek aludtak rá egyet…
Végül.
Nekem csak egyetlen kérdésem van a kormány felé. Minden ha­sonló alkalommal kiadnak egy azonos szövegű közleményt, amelyben van egy mondat: MINDENT megteszünk azért, hogy ne ismétlődhes­senek meg… stb.
Kérdésem: MI AZ A MINDEN?
.
Fáj, nagyon fáj!
.
Köszönöm, hogy eljöttetek!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
A mai délután jelmondata legyen: MINDANNYIAN EGYÜTT JERUZSÁLEMÉRT – MINDANNYIAN EGYÜTT MAGYAR­ORSZÁGÉRT!
.
(Elhangzott volna a december 2-i tüntetésen, a Kossuth téren.)"