Drága, egyetlen Eszterem!

Életedben egyszer mondhatod el, hogy

-         - Kettőezertizenkettő december tizenkettedikén lettem huszonkét éves.

A kettes, tizenkettes, huszonkettes számoknak ilyen tökéletes összhangja nem lesz többé. Visszaemlékezhetsz és elmondhatod, hogy

-         - Kettőezertizenkettő december tizenkettedikén, szerdán, amikor éppen huszonkét éves lettem, jól éreztem magam és boldog voltam. Bár nem tudhatom igazán, milyen is a tökéletes és maradéktalan boldogság, azért valami ehhez fogható érzés lehetett bennem.

Ha el tudtad mindezt akkor magadról mondani,  már nem éltél hiába.

Annyian, de annyian keressük a boldogságot, hol, merre lehet, hogy észre sem vesszük, mikor ott van közvetlen közelünkben és éppen azok vagyunk. Boldogok szeretnénk lenni, sok boldogságot kívánunk  másoknak csak úgy, meg születésnapok, Karácsony, Újév, egyéb piros betűs ünnep kapcsán, de már a szürke hétköznapokon is.

És egészséget. Mert egészség mindennek az alapja és a non plus ultrája: egészség nélkül semmi sincs, ami van, az sem igazán, sem boldogság, sem kiegyensúlyozottság, sem sikeres élet és a szerencse is fakó, ha van, de leginkább messzire kerüli az egészségben tökéletleneket.

Klaus barátom szokta volt gyakran mondogatni, míg élt:

-          - Anna, liebe Anna, kedves Anna, ha arra ébredek, hogy nem szúr, nem szaggat, nem hasogat, sehol semmi sem fáj, akkor valószínűleg már meghaltam.

Nem a te korodban, hanem több mint háromszor olyan idősen hajtogatta ezt, és hogy annyiszor mondta, meg hogy a Klaus mondta, elhittem neki. Mostanában, hogy az idő múlása egy óriás lépteinek nagyságát és gyorsaságát vette föl, és korban az akkori Klauséhoz közeledem, fogom föl mondandója mélységét, igazságát, tapasztalom ugyanis magamon: ha aznap semmi nem fáj, akkor nem is élek. Érezz erre rá minél később, ha lehet, soha ne kelljen a mondás igazságáról meggyőződnöd.

Érezd magad továbbra is legalább olyan jól a bőrödben, amilyen jól most vagy meg magaddal. Valósítsd meg céljaidat, álmaidat, amint teszed ezt

step by step,

Schritt für Schritt,

sag za sagom,

lépésről lépésre.

Hozz ezentúl is örömet, boldogságot mindazoknak az életébe, akik már ismernek, és ezt már tudják, érzik, valamint azokénak, akik majd csak ezután ismernek meg.

Drága, egyetlen Eszterem!

Legyen ez a mai nap a maga kettes, tizenkettes, huszonkettes, kettőezertizenkettes számaival különleges, felejthetetlen, a nap is süssön ehhez akár kettő, tizenkettő, huszonkettő, kettőezertizenkettő percen át. Kimondhatatlan, mennyire szeretlek és megtisztelve érzem magam, hogy csak úgy mellesleg az anyukád lehetek. Köszönöm.

Vigyázz magadra és légy jó ezen a napon is, ha tudsz, tudom jól, te nagyon tudsz!

Millió+5 puszi:

Anyád, Panni