A kis zöld-fehér fogkefe

A kis zöld-fehér fogkefe ott feküdt a vizes mosdón két fogmosó pohár között éppen középen. Nem tudta eldönteni, mi esik neki rosszabbul, a vizes mosdón feküdni, vagy a fogmosó poharakra fel-felnézni, amelyekből hosszú nyakú fogkefe fejek néztek kifelé
- De jó lehet nekik – gondolta -, ők biztosan nem fáznak úgy, mint én, és nincsenek egyedül.
- Te mit csinálsz ott? – először nem is tudta, honnan jön a kérdés, csak azután vette észre, hogy a narancssárga pohárból kikandikáló másik zöld-fehér színű fogkefe szól hozzá.
- Nem is tudom. Engem ide csak úgy letettek. Valamiért mindig ide tesznek – panaszolta a kis zöld-fehér fogkefe.
-  Miért nem kéred, hogy közénk jöhess?
- Kértem én már, nem is egyszer – legyintett a kis zöld-fehér fogkefe -, de a gazdám keze mindig megáll félúton és kis habozás után folyton ide rak le. Mintha nem tudná, milyen rossz vízben feküdni, hogy meg lehet fázni, tüsszögök is sokszor. Arról nem is beszélve, hogy nincs, ki melegítsen, és nagyon szólnom sincs kihez.

Nem akart panaszkodni, de valahogy kéretlenül ömlött belőle a keserűség. Egy darabig csöndben voltak.

- A beszélgetést ne nagyon hiányold – szólalt meg egy piros-fehér fogkefe -, itt sokszor akkora a zaj, hogy az ember a saját fogmosását sem hallja. Pedig milyen jó, egyenesen élvezem: csissszzz-csussszzz, amint ide-odacsusszanok a gazdám fogain, pótlásain, foghíjai, hídjai alatt, fölött. Itt általában mindenki mond valamit, vagy beszélget a másikkal, beszól vagy vitatkozik, eszement egy hangzavar bír itt lenni. Ilyen zajban sem pihenni, sem rendesen dolgozni nem lehet, nekem elhiheted.

Megint hallgatnak.

- Én akkor is közibétek vágyom – szólt a kis zöld-fehér fogkefe -, együtt azért csak jobb lehet annál, mint nekem itt egyedül.

Újabb csönd.

Nap múlik nap után, a reggeli fogmosást követi az esti, majd újból a reggeli. A kis zöld-fehér fogkefe ott fekszik a vizes mosdón a két fogkefékkel teli pohár között.

Míg egy nap a kis zöld-fehér fogkefe helyén egy lila fogkefe találja ott magát a vizes mosdó szélén a fogkefés poharak előtt.

- Hideg van itt, úgy fázom. Fel szeretnék menni hozzátok. Együtt csak jobb, mint egyedül. Különben is úgy igazán jó, ha egy fogkefe a többi fogkeféhez tartozik – kérleli a kis lila fogkefe.

A fogkefés poharakban állók hallják, amit mond, egyet is értenek vele, csak a kis lila fogkefe gazdája alszik ilyenkor mélyen. Arról álmodik, hogy ehhez a családhoz úgy tartozik, hogy közben nem is. Jól tudja ezt a kis lila fogkefe a mosdó szélén.