Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a hókifli akkor finom, ha szilvalekváros és a Margit készíti. Ezt onnan tudom, hogy ma hozott belőle és én is kaptam kóstolót. Bejött a szobánkba, megállt az asztalomnál és azt mondta:
- Ezt neked hoztam.
Nézek rá.
- Tegnap kipróbáltam a hókiflit - teszi hozzá. - Nekem nem szokott úgy sikerülni, mint ahogy a többiek csinálják, hogy felcsavarják a töltelékkel és kifliket formáznak belőle. Én csak kiszúrom a tésztát egy pohárral, beleteszem a lekvárt és egymásra lapolva összecsíptetem a széleken.
- Kiflinek ugyan nem kifli, mégis elmegy hókiflinek - mondom, mikor meglepetésemben szóhoz jutok az ajándék váratlansága felett érzett meghatottságomban.
- Megkínálhatom a többieket?
- Innentől kezdve a tiéd, azt csinálsz vele, amit akarsz.
- Akkor adok neked egy puszit - mondom -, és viharos gyorsasággal már ott is landol a puszi az arcán, köszönetem önkéntelen és impulzív jeléül.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a hókifli akkor finom, ha szilvalekváros és a Margit készíti, és meglepetésszerűen váratlanul kínál meg belőle.
Köszönöm szépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése