New York-i komédia (Central Park West)

Be szerettem volna arról számolni, hogy mennyire jól szórakoztam a New York-i komédián a Centrál Színházban (volt Vidám Színpad). Úgy látszik, hogy a szerelem, a hűtlenség, a megcsalatás, az efelett kesergő fájdalom és csalódottság egyetemleges. Éljünk bárhol a világban, Európa közepén, Budapesten, Krakkóban, Münchenben, Prágában, vagy éppenséggel a Föld másik végén, New York-ban, ott is egy bizonyos címen, melynek neve Central Park West (ez a darab eredeti címe). Az emberek ugyanúgy éreznek, ugyanúgy érzik magukat érzelmeikben, egójukban, büszkeségükben sértve, ugyanannyira tehetetlenek, ugyanolyan késői, sokszor hiábavaló eszközökkel operálnak, vagdalkoznak, vádolnak, hasonló dialógusok hangzanak el köztük, ugyanúgy sejthetjük a lemondó, reménytelen végkimenetet. Mind e közben degeszre nevetjük, mit nevetjük, röhögjük magunkat, de azért titokban el-elnyomunk egy-egy fintort, meg könnycseppet a szemünk sarkában. Woody Allent lehet szidni, lehet nem szeretni, lehet egy fura, különc figurának tartani, de hogy ezt a másfél órát íróként ne hozta volna pergő és ütős párbeszédekkel, egymásba érő, egymáson átnyúló poénokkal, mélyebb és felszíni mondanivalókkal, csavarokkal, jól irányzott csattanókkal, az vagy nem tudja, miről beszél, vagy nem ugyanarról az előadásról beszélünk. Básti Juli, Rudolf Péter brillírozik a házaspárok megcsalt feleinek szerepében. Nagy-Kálózy Eszter fantasztikusan hozza a szőke, már elnézést, nem agyi teljesítményéről híres barátnőt. Magam is meglepődtem, hogy mennyire idegesítően játssza jól a nyavalygósat. Puskás Tamás - "Don Juan-figura félét" alakítva -, bevallom, a legkevésbé tetszett. Kicsit száraznak, karót nyeltnek láttam azt a férfit, aki amúgy fűvel-fával csalja feleségét, cseréli le fiatalabbról fiatalabbra. Elévülhetetlenek viszont az érdemei a darab rendezőjeként, ahogy egyszerűen, keresetlen eszközökkel, a díszletet nem túllihegve, annál inkább a szereplőkre és tömény szövegre koncentrálva vitte színre a darabot, mely több éves sikerszériát mondhat magáénak.
Másfél óra felhőtlen és tömény nevetés, szórakozás, már-már burleszkbe hajló párbeszédekkel, jelenetekkel a Centrál Színházban ez a darab. Mindenkinek csak jó szívvel tudom ajánlani, és most már jegyet is lehet kapni rá, ha előre tervez az ember.