jártunk, villányi bort nem ittunk, boros pincék mellett mentünk el, egyikbe sem tértünk be, nem vagyunk nagy borosok, egy üveg Teleki Cabernet Franc-ot hoztunk magunkkal mintegy emlékül, hogy Villányban jártunk, villányi bort ittunk, boros pincék mellett mentünk el, a nyitottaknál megálltunk, betértünk, borászok házi borait kóstolgattuk, nagy borosok vagyunk ugyanis, egy-egy üveg Wunderlich-hel, Vylyannal, Gerével, Sarusával tértünk haza.
Édesmindegy, melyik az igaz, egy biztos, hogy a nagyharsányi szőlőhatárban egy jót utószüreteltünk, hála a szőlősgazdák által otthagyott kisebb-nagyobb fürtöknek, volt az talán öt kiló is, amit összeszedtünk, illetve összeszedtünk volna akár öt kiló szőlőt is a tőkéken, ha Nagyharsánytól nem messze utószüreteltünk volna, és a hamvában született ötletet születése pillanatában az eső azonmód ki nem oltotta volna.
És mindez az átélt élmények egyike-másika, amely nem történt meg vagy éppenséggel megtörtént. Az tudhatja ezt igazán, aki ott járt, vagy az sem, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése