A Pozsonyiban

A Pozsonyi és a Radnóti utca sarkán van egy kis vendéglő. Nem felejted el, Pozsonyinak hívják. Nem nagy az egész, különösebben tágasnak sem mondható. Talán ha kilenc fa asztal van benne padokkal és egy bárpult éppen a bejárattal szemben. Az asztalokon különböző színű – piros-fehér, zöld-fehér, barna-fehér kockás terítők.  A meghittsége teszi-e vagy a kockás terítők látványa, hogy az ember könnyen és észrevétlenül érzi úgy, mintha otthon lenne. Öt óra tájt nem mondhatni, hogy kongana az ürességtől, ha három asztal körül ülnek vendégek. Esznek, csendesen beszélgetnek. Este hét óra felé az ember azon kapja magát, hogy hiába van hétköznap este, tele a vendéglő. Lassan a saját hangunkat sem halljuk. Felfigyelek a két asztallal távolabbról érkező orosz beszédre.
- Most kérjem meg őket, hogy Nemnozko tise, pozalujsta? Kicsit halkabban? – fordulok oda Klubos barátnőimhez.
Mosolygás az eredménye, marad minden a régiben, tovább beszélgetünk. Vacsorára jár az idő, rendeléseink mégsem erről tanúskodnak. Anikó például csak túrógombócot rendel, Márta meg Gundel palacsintát. A másik Panni és Schönci körülbelül egyformát esznek: rántott halat vegyes salátával. Nem tudom, mi ütött belém, hogy francia hagymalevest kértem és mákosgubát vanília öntettel. A mákosguba ugyanis a Mackó barátnőm vitán felüli és kizárólagos specialitása. Rajta kívül sehol máshol nem eszem. Nekem épp elég, ha annyit kérdez tőlem:
- Átjöttök jövő szerdán egy mákos gubára?
Szinte nem is érdekes, hogy van-e előtte főfogás vagy sem. Mackónak sikerült a mákosgubát főétellé előléptetni. A lényeg, hogy elég legyen belőle. Lehessen repetázni, és ha lehet, akkor ugyan kinek hiányzik egy brokkolis étel, vagy valami vegyes zöldségkörettel tálalt szaftos csirkemell darabok. Ha szerencsénk van, és Mackó nem bír a kreatív vérével, akkor meglepetésként egy valamilyen - a fentiekhez hasonló - fogás előzi meg az amúgy főétellé avanzsált mákosgubát.
A kockás terítős Pozsonyiban is jó a mákosguba. Igaz, Mackónál nem vaníliás krém jár hozzá, hanem porcukor vagy folyós piros lekvár, és ő még össze is süti a sütőben. A mákosgubának lehet valamiféle vonzódása a Mackóhoz, hiszen amikor én próbálom meg ugyanazt létrehozni, akkor az enyém köszönő viszonyban sincs az övével. A családban persze minden elfogy, még az én haloványra sikeredett mákosgubám is.
A Pozsonyiban a mákosguba végül is csupán az elengedhetetlen háttérdíszlet az „előadáshoz”, a Klubos barátnőkkel való találkozó kapcsán. A koreográfia szinte mindig ugyanaz: késem egy fél órát, ha nem többet. A Márta mindig elhatározza, hogy ezúttal ő hallgatni fog és hagyja a többieket érvényesülni. Ehhez képest szabályosan ki kell vívni a jogot, hogy szóhoz jussunk a Márta mellett.
- Akkor is végig mondom ezt a mondatot – nézek szembe Mártával -, aztán jöhetsz te a magad húsz percével. A másik Panni persze – mintegy beleegyezőn - jót nevet ezen, de a többiek sem éppen sírnak a kijelentésemen.

- Azt gondoltam, hogy ma nem fogok annyit beszélni – mondja panaszosan Márta -, de úgy látszik otthon nincs kivel beszélgetnem, itt meg ömlik belőlem a szó, bármennyire sem szeretném, nem tudok megálljt parancsolni.

- Nézzétek meg a Katona Kamrában a Mi osztályunkat – veti közbe Anikó. – Ha valami nagyon jót akartok látni, akkor ne sajnáljátok rá a fáradságot. Jegyet ugyan nem lehet rá kapni, és a darab sem könnyű, de nagyon megéri, ez most az egyik legjobb színházi előadás Pesten.
- Ki látta a Mary Poppinst a Madáchban? – kérdezi Márta – Elvittem az unokákat rá. Nagyon élvezték. Egy valódi Broadway-előadás, sőt felveszi velük a versenyt. Igaz, nem olcsók a jegyek, de gyerekeknek, felnőtteknek egyformán maradandó élmény. És vegyetek jegyet a Bondy-lányokra a Belvárosi Színházban, Parti Nagy Lajos jegyzi.
- Ha akartok még valami jót látni, akkor nézzetek utána, hogy megy-e a Sírpiknik a Tháliában.
Így leszek szép lassan egyre telibb mások színházi élményeivel, saját életükből vett történetekkel, újságokkal, hírekkel, az előző találkozás óta bekövetkezett változásokkal. A gyomrom is szépen telítődik a mákosgubával.
Párhuzamos élmény –szellemi és kulináris – volt ez a csütörtök este ötösben a Pozsonyiban, piros-fehér kockás asztalterítővel fedett asztalnál.