Tökfőzelék kaporral?

- Kapor nélkül neki se kezdjél a tökfőzeléknek – mondta anyám -, kapor, kapor, kapor és akkor nem ronthatod el.
Kivettem valamilyen zöldet rejtő dobozt a mélyhűtőből, és mivel – jellemző -, nem volt rajta írás, ami a tartalmára utalt volna, reménykedtem, hogy kapor van benne.
Szépen főtt a tök, kicsi sóval ízesítve. Vele egyidejűleg kevertem ki a tejfölt egy kanál liszttel, hígítottam a tökös lével, majd tettem bele a tökbe csomómentesre kevergetve. Legvégül a kaprot, minden tökfőzelék legfőbb kellékét. Azt a kaprot, mely zöld volt a dobozban, mikor napfényre került petrezselyem lett belőle, szépen fejlett és elég sok. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Talán nem veszik észre, talán fel sem tűnik, hogy petrezselyemmé zöldült a kapor. Beletettem hát, kavargattam-kevergettem, közben anyám intelmeit pörgettem magamban egyre. Legvégén a hozzáadott egy kanál cukor sem változtatott a tényen, a félre sikeredett, a meg- és eltévelygett tökfőzeléken, mely - önhibáján kívül - lett a tökfőzelékek páriája és nem büszkesége. Az íze, nos, az íze tűrhető volt, való igaz, a kapor egyedi ízét minden ízében nélkülöző. Éppen olyan, amikor valaki kapor helyett petrezselymet tesz bele. Hallatlan és félresikerült.
És ezzel nagyon nincs egyedül.