Van jól van

Mindenesetre nagyon jól lehet Van, ha egyedül akkora vacsorát tálalt fel nekünk, hányunknak is, tízenegyünknek. Kellett hozzá jócskán fizikum, idő, alapanyag meg képzelőerő. Az a fantázia, amely szerinte még akkor sem volt nála kéznél, amikor a hagyma pirult az olajon. És akkor sem volt elérhető távolságban, mondjuk a fejében egy halvány gondolat, ötlet formájában, amikor a marhahús is rákerült a hagymára. Most mi legyen belőle, mit csináljak a hagymásan puhuló marhából, zakatolt a fejében a kérdés, no azért annyira nem, hogy fejfájást okozott volna neki. Megakadt a szeme az egyik fűszeres dobozon a polcon, s azonnal döntött, Saté lesz belőle és pont. Saté az valamilyen franciásan csengő fűszer és olyan előkelően, ami Van törékeny alakjára, mozgására, gondolkodására, az ételekkel kapcsolatos világára jellemző volt. Az omlós marhahús kockákat barnás mártás vett körül, amelyből a narancssárga üdeségével villantak elő a sárgarépa karikák. A Saté marhahúsos ételt olasz rövid pirított maccheroni tészta körítette, választhatóan koreai saláta kísérhette, amelyben nyers uborka és retek extravagáns párosa erős dresszingkeverékkel nyakon öntve szerepelt.
Pesto csirke kigondolása Vannak nem okozhatott gondot, hiszen Van akár jól van, akár nincs, a csirkemellel boszorkányosan bír bánni. Éppen mint most. Leteríti a csirkemell szeleteket és rátesz valamit, éppen mit. Most paradicsomkarikákat, melyeket ráadásként reszelt sajttal szór bőven meg. Összesüti ezeket a csirkemellcsomagocskákat, amelyek szaftosra, vegyes ízvilágúra sikerednek. Ha mindez önmagában az élvezethez nem lett volna elég, akkor ott volt mellé egy kis rukkola saláta vagy felezett kelbimbó fejecskék. Most jó volna beilleszteni néhány fényképet a fantasztikusan életszerű és ínycsiklandozó leírásom illusztrálásaként, de ebben mindig is gyenge voltam, ill. ami késik, nem múlik, vagy örökre lemarad.
Van igenis jól van, amire az édességként feltálalt kínálat is bizonyítékul szolgált. Aki azt gondolta volna, hogy a Saté marha a Pesto csirkével karöltve, ilyen-olyan salátákkal megspékelve Vanból a maradék erőt is elszívta volna, az masszívan téved. Ebben a törékeny, icinyke-picinyke asszonyban kelt tészták garmadája bújt meg. Csiga meg tekercs, és gesztenyével, meggyel töltött kiflicske, vagy mi a szösz, egyik sem szösz, hanem pontosan olyan kelt tészta, mint amilyennek a fényképek ábrázolják ezeket az édességeket a szakácskönyveket, a háziasszonyok büszkeségeit vagy éppenséggel mumusait, aszerint hogy kinek sikerül, kinek meg csak az árnyéka.

Van köszöni jól van. Az igazság az, hogy szombat óta én is.