Ha nekem egy pasi azt mondja az előttem tornyosuló lecsós csirkecombnak kinéző valamire rizzsel, hogy az nem lecsós, hanem saját kreálmánya, akkor azt gondolom, hogy vagy ő az egyik sztárszakács valamelyik nagyon menő tévé csatornáról, vagy az egyik felkapott étterem mesterszakácsa, vagy ő a Lajos. Mert csak a Lajos itt, a világvége kettőben, Felsőszölnökön a Julianna Panzióban képes saját kedvtelésére lecsóhoz fogható ízvilágot összehozni, hogy aztán azt mondhassa a nagyérdemű száját tátva csak azért nem felejtett közönségének, mert az az ő kreálmányával van tele, hogy az nem lecsós. Márpedig, ha Lajos veszi a fáradságot és két, több egyéb munka mellett a hatalmas kertben, a házakban, inkább a boszorkánykonyhájában alkot valamit, akkor az úgy ül, hogy rögtön fekszik. Erre emlékeztem többek között a szinte napra pontosan egy félévvel ezelőtt itt hagyott Lajosból. A konyha- és szakácsművészetére, amely mellett anyám és Zsuzsa tudománya ugyan jól megfér, de itt automatikusan és csöndesen kissé hátra húzódik, olykor előtte kalapot emel, míg én hozom a megszokott formám, Lajos ételeiért, kreációiért egyszerűen csak lelkesedem.
Danikám, innen a Lajostól kívánok neked boldog születésnapot, s hogy egyszer legalább az életben legyen részed Lajos konyhájának utolérhetetlen remekműveiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése