2014. október 21., kedd

Nem lecsós hús Lajosnál

Ha nekem egy pasi azt mondja az előttem tornyosuló lecsós csirkecombnak kinéző valamire rizzsel, hogy az nem lecsós, hanem saját kreálmánya, akkor azt gondolom, hogy vagy ő az egyik sztárszakács valamelyik nagyon menő tévé csatornáról, vagy az egyik felkapott étterem mesterszakácsa, vagy ő a Lajos. Mert csak a Lajos itt, a világvége kettőben, Felsőszölnökön a Julianna Panzióban képes saját kedvtelésére lecsóhoz fogható ízvilágot összehozni, hogy aztán azt mondhassa a nagyérdemű száját tátva csak azért nem felejtett közönségének, mert az az ő kreálmányával van tele, hogy az nem lecsós. Márpedig, ha Lajos veszi a fáradságot és két, több egyéb munka mellett a hatalmas kertben, a házakban, inkább a boszorkánykonyhájában alkot valamit, akkor az úgy ül, hogy rögtön fekszik. Erre emlékeztem többek között a szinte napra pontosan egy félévvel ezelőtt itt hagyott Lajosból. A konyha- és szakácsművészetére, amely mellett anyám és Zsuzsa tudománya ugyan jól megfér, de itt automatikusan és csöndesen kissé hátra húzódik, olykor előtte kalapot emel, míg én hozom a megszokott formám, Lajos ételeiért, kreációiért egyszerűen csak lelkesedem.

Danikám, innen a Lajostól kívánok neked boldog születésnapot, s hogy egyszer legalább az életben legyen részed Lajos konyhájának utolérhetetlen remekműveiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése