Éva pici koncertje

Neoton koncert lett hirdetve az itthoni Oktoberfestre, Éva lett belőle. A Neoton biztosan nagyobb látvány, hangosabb megjelenés, semmi megállás, slágerek dömpingje. Kicsit elcsodálkoztam, de csak magamban, hogy Éva egymagában egyedül is mennyire magával ragadta a közönségét. A dalokon kívül ezt figyeltem, meg a lelkesedést, amellyel rajongói, abban a pillanatban jelenlévő hallgatói fogadták. Tehettek erről a dalok, a Holnap hajnalig, a Nyár van, a Kétszázhúsz fölött, a Don Quiote, mind-mind örökzöld Neoton-dalok, amelyek így egyes egyedül előadva is nagyon átjöttek zenében, szövegben egyaránt. És egyértelműen ott volt Éva személyisége, kisugárzása, amelynek az idő csak jót tett, rátett, érlelte, megérlelte, akár csak a jó bort. Énekelt, beszélt, nem sokat, magát konferálta föl, miért éppen a soron következő dal jön, majd összefűzte a dalok címeit összefüggő történetbe, aprócska Mamma mia-szerűbe hasonlatosan az Abba-hoz, amelynek elismerését, vállalását a Fernando előadásával emelt ki. Nem volt hosszú az egész, talán egy félóra, röpke megjelenés sörök előtt, között, félúton Éva pici, aprócska koncertje.