Születésnapom előtt

Kicsit elfogódottan vallom be, azt hiszem, örülök, hogy holnap van a születésnapom. Ez mégis egy bizonyos nap, éppen az a nap, amelynek köszönhetem a világot olyannak, amilyen, és a világ engem éppen olyannak, amilyen vagyok. Emlékeim szerint mindig is szerettem az egész márciust, a huszonkilencedikét márciusban, ezt a hóvégi utolsó előtti páratlan napot pedig különösen. Pedig volt olyan év, hogy elbújtam szobámban, lehúztam a redőnyt, hogy kirekesszek ezáltal napot, fényt, nappalt, hogy aztán egy hirtelen ugrással találjam magam kint a napsütésben, nyitott, dagadó lélekkel járjak-keljek, szinte ugrándozzak, szembe mosolyogjak mindenféle járókelőnek. Egy Kos mégsem futamodhat meg a saját árnyékától, még ha azt történetesen a születésnapjának hívják. Nemdebár?