Nagy és jó koncert volt kis szépséghibákkal, írtam volna tegnap, még azon melegében a koncert után. Hatalmas koncert volt kevés kritikai megjegyzéssel, írom ezt ma, ami annyit tesz, egy átaludt éjszaka sem volt elég, hogy a pozitív összkép mellett tapasztalt problémák feloldódjanak a levegőben és elszálljanak, huss, mintha nem is lettek volna.
A 38. lemezt a jubileumi tizedik Papp László Sportarénás koncerten bemutatni nagyon jó ötlet volt. Az újakat a régi nagy slágerekkel keverni, pedig még jobb elgondolás. Mégiscsak felüdülést jelenthetett a zömében ötvenes éveit inkább a hatvanhoz közel taposó, az Arénát csurig töltő közönségnek, köztük nekem is, hogy az ismeretlen, idegenül, jó hangzású, jól hangszerelt újdonságok után, mellett a Mr. Alkohol vagy a Mama kérlek, esetleg a Ne vágj ki minden fát emelje meg a hangulatot, hozza össze a közönséget egyetlen lelkes tömegbe, nagy tapsviharba. Nem tehetek róla, de az ifjúságomat idéző, a múltamba beleégett zenék ma is vitathatatlanul verik a maiakat, hiszen azok már túl vannak a nehezén, kiderült róluk, hogy örökzöldek.
Koncz Zsuzsa a jubileumi koncerthez méltón csinos, emelkedett, ünnepélyes volt. Hosszú, gazdag, fényes pályafutását egészen a születésétől fogva fényképekkel, filmbejátszásokkal, később Bródy és Tolcsvay vendégművészekkel illusztrálta. És nagyon sok beszéddel. Amikor láttam, éreztem, hogy kicsit ideges -, ekkora auditórium előtt - mondhatni lámpalázas, melynek következtében bakizott, szavakat keresgélt, vétett, azon drukkoltam, hogy a következő saját maga vagy vendége felkonferálásakor alig legyen mondanivalója, gyorsan essünk túl rajta, hogy a jól ismert, szeretett hangokat hallgassuk.
Dacára a látványtervezésben tapasztalt hibáknak, miszerint a színpad fölötti vetítővásznakra kivetített Koncz-képekbe úgy lógtak bele a reflektorok, hogy egyéb helyeket kellett keresnem, hogy életem egyik meghatározó idoljában minél teljeskörűbben gyönyörködhessem, a műsor második részében az Óbudai Danubius Zenekarral kiegészítve az eredeti kísérő együttest, a Koncz-számoknak különleges, egyedi, erőteljes hangzást kölcsönöztek.
Ültem ott a K-sorban szemben a színpaddal, a sok ezres korombeli tömegben, éreztem a múltat nem csak a bőrömön és mindjárt reumás tagjaimban, hanem az agyam valamelyik rejtekében, szívem, lelkem zugában, újra a régi voltam, lelkes, bizakodó, reményteljes és hihetetlenül fiatal. Arról nem is beszélve, hogy önmagammal szembesülhettem, tartásommal, hitemmel, nézeteimmel, amelyek kristálytisztán csengtek egybe a Koncz Zsuzsa által vallottakkal. Kivételes egy érzés volt.
Ha Koncz-koncert lenne holnap, újra elmennék. Sárga rózsa, társai, Koncz Zsuzsa jöhetnek bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése