Hogy ne legyen bukta, hanem valódi öröm, jól sikerült kelt tészta, ahhoz kell három darab több hetes, már indulni kész élesztő, frissiben megvásárolt két kilós liszt fele, egy marék cukor, két jó olcsó, leakciózott tojás, egy fél sütő margarin, kis bió tej, nyitott tejfölből két-három kanállal. Az sem árt, ha a receptet is otthon felejtjük és a szita agyunkra hagyatkozunk, hogy az kerüljön bele, amire emlékszünk. Nem baj, ha erősen kívánjuk, hogy a már-már holtukból átmenetileg föltámasztott élesztők megkeljenek vagy legalábbis úgy tegyenek, mintha, a maradék erejükből egy lökést adjanak az egész tésztának, hogy szunyálás, stagnálás helyett eredeti méretét valamennyire meghaladóra dagadjon. A többit már megteszi az előmelegített sütő meg az idő, az idő, az idő.
Meglepetésként, mely kivételként erősítette ma a szabályt, miszerint máskülönben friss, jó minőségű alapanyagokat használj, ha jót akarsz készíteni és enni, ezúttal friss házi túróból összeállított töltelék került az amúgy jobb sorsra érdemes buktába friss citrom reszelt héjával gazdagítva. A vaníliás cukor meg a mazsola hiányzott ugyan, de hát miért pont ez legyen tökéletes.
Azt nem mondom, hogy keresztet hánytam volna, amikor a túrós bukta bekerült a sütőbe, inkább rándítottam egyet a vállamon, mondván a bukta mélységeit már ismerem, csak az a kérdés, hogy ez a mély most mennyire.
Kerek egy órán át vergődtem kétségek között, vajon a buktán kívül lesz-e mit buktaként megennünk a nem elszúrt gulyásleves után. És mit tesz Isten vagy három indulni kész élesztő, a túrós bukta éppen olyanra sikeredett, amilyennek lennie kell. Talán még a megboldogult szakácsnő, egyben "bukta-nagymester" anyósom is kicsit megbiccentette volna felém a fejét láttára.
Ezek után megvan a titok, a mai születésnapi buktám bohém receptje alapján, mely azzal kezdődik, hogy végy három indulni kész élesztőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése