Kábé negyed órával a német csatornán levő krimi előtt, amit nagyon megakartam nézni, mert az egyik kedvenc színészem játszott benne és a történet is elég ígéretesnek ígérkezett, belém nyilallt, hogy csírázik a krumpli és egy kiló leakciózott virsli vár feldolgozásra. Nem tudom, ki hogy van vele, de ezeknek bármelyike elég nyomos ok a cselekvésre, amely vagy krimi nézésben, vagy egy sürgős fogás abszolválásában merül ki. Megpróbáltam a kettőt valahogy összehangolni.
Életemben ilyen gyorsan nem pucoltam hagymát, krumplit, mint most. A hagyma javában párolódott, amikor az utolsó főbb híreket mondták a tévében. Az időjárásjelentésnél az összes felvágott krumpli bekerült a lábosba. Ilyenkor kit érdekel, hogy a darabok csilicsáléra, különböző nagyságúra sikerednek, a fő, hogy örvendetesen keverednek a hagymával és boldogan úszkálnak az időközben a paprikától bepirosodott lében. Mire ide jutottam nyugodtam meg, hogy a paprikás krumpli szempontjából látni kezdtem az alagút végét.
Megállapítottam, hogy az első gyilkosságról lemaradtam, amit a galád forgatókönyv író meg a rendező a legelejére, éppen a paprikás krumpli összeállításával egy időre tett. Gondoltam, ha huzamosabban a krimi előtt maradok, akkor kiderül, miről is van szó.
A gyilkosságot felderítő zsaru aktív nyomozása közepette, amikor látszólag semmi sem történhetett az ismerősök, barátok meginterjúvolásán kívül, mentem ki megkavarni a fortyogó paprikás krumplit. A második gyilkosság eléggé elborzasztó eredményére értem vissza. Nem tudom, mi bosszantott jobban, hogy lemaradtam az újabb gyilkosságról, vagy hogy krumpli miért nem tudja megkavarni önmagát.
A harmadik áldozat végelmúlását volt szerencsém ugyan látni, azonban a nyomozási folyamat lecsengését, a sorozatgyilkos megtalálását a virsli, kolbász felszeletelése szakította meg üdítően.
A krumpli által megszakított krimi végül is nagyon nem nyerte el a tetszésemet, láttam már ennél jobbat is és krumpli nélkül, annál jobban sikerült viszont a paprikás krumpli, amely krimi és krumpli közötti rohangálásban készült el. Akkor ez lehet a titka a jó főzésnek...
/Az írás létrejöttét egy barátnőmnek köszönhetem és köszönöm is./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése