Most hogy Kati húgom hónapokkal előtte megállapította, miszerint anyánk véréből szökik a vas, nem tudni, hova, mindenesetre vészesen kevés mutatható ki benne, egyszer csak azt mondta anyánknak:
- Kivizsgálunk fölülről, alulról, megkeressük a nagy szökés helyét és okát.
Nem tartott hetekig, míg a szóból tett lett, mellyel együtt meglett a tettes.
Ezúttal sem kellett sokat várni, egy kiváló sebész professzor borotvaéles pengéjével vetett véget a beleiben totál fölöslegesen ott tartózkodó makacs, ám jóindulatú kinövésnek. Mikor ezen is túl volt anyánk, maradék testéből vért vettek kontroll gyanánt. Az eredményeket látva mondta Kati húgom anyánknak:
- A szíved, a véred, akár az úszóké.
Anyám csibészesen elmosolyodott és azt mondta:
- Akkor maradok még egy ideig és az idegeitekre megyek.
Akár hiszitek, akár nem, ennél jobbat nem is tehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése