Ha azt mondom, töltike, nem mindenki gondol ugyanarra. Példának okáért nekem anyám szőlőlevelekbe sodort darálthúsos keverékkel töltött fogása a töltike, amit becsületes nevén amúgy dolmának hívnak. "Dolma-t nagyon sokszor csinált anyám, Xenia, mert nagyon szerettük. Ez egy déli kaja. Csinálják a türkmének, nem olyan tisztán, mint az örmények, csinálják az örmények, ezt csinálják a grúzok,az azerbajdzsánok, az arabok.... A rendes töltelékben benne van a hagyma, a fokhagyma, a petrezselyem, a rizs és a hús. Bele lehet tenni kaprot, de mondom, nem fontos. És akkor mindezt össze kell keverni és bele kell tölteni az édes káposztába gyönyörű szépen. Az edénybe úgy rakjuk le, hogy egy sor töltött káposzta, egy sor aszalt szilva, egy sor töltött káposzta, egy sor aszalt sárgabarack, egy sor töltött káposzta, egy sor mazsola, de miután a mazsolát nem szeretik, azt sem muszáj beletenni. Utána egy kis sűrített paradicsomot kicsit fölhígítva vízzel öntünk rá és a végén, amikor ez az egész tákolmány körülbelül két óra múlva megfő, akkor utána lehet szépen tejföllel enni. Isteni finom étel. Én sosem csinálom itt, mert nem igazán szeretik a családtagjaim." Mindezt anyám mesélte el az Araratban az ő töltikéjéről.
Ma megismertem egy másik töltikének nevezett káposztás ételt, amelyből Csöpp nyomott kezembe egy műanyag dobozban kóstolót. Nem mertem sokat enni belőle, féltem ui., akkor nem jut elég, legalább fél fogukra másoknak a családból, hogy ehessenek a finomságból. Mert finom volt ez a Csöpp féle töltike a javából - hívják bárhogyan is -, és ezt nem az udvariasság mondatja velem. Amúgy Csöpp töltikéjét mások töltött káposztának mondanák, de Csöpp töltikének nevezi, és én nem vitatkozom vele. Savanyú káposzta szálak között bújnak meg a gombócra formázott töltelékek, melyeknek ízesítése kitűnő, amolyan megfoghatatlan, éppen mint Csöpp maga. A káposzta nem dominál savanyúságával. Az együttes hatás viszont leírhatatlan, csupán sután jellemezhetem a töltelék telitalálat ízével, a káposzta kellemetes melegágyával, valamint a harapás nyomán a falatban megbúvó enyhe borsosság ízével, utánérzetével.
Elhiszem Csöppnek, hogy ez az ő töltikéje. Azt viszont már nem, hogy saját bevallása szerint, nem sikerült volna elég jól. Az ilyen, számomra revelációs ízegyütteseket produkáló és meglepetésszerű kóstolókkal az a bajom, hogy nem tudnak a kóstolásra kimért mennyiségből embörös mennyiségekre felnövekedni, amelyből családunk, mi mind az öten egy jóízűt ehetnénk. Jól tudom, hogy ez sem nem Csöpp, sem nem az ő töltikéjének hibája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése