Anikó túrógombóca

Ha valaki keresné az ország legjobb, jobban mondva szerintem a legjobb túrógombócának a receptjét, annak van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy mostantól fölhagyhat a kereséssel, mert megtalálta. A rossz pedig, hogy hozzá sajnos semmiképp nem juthat, merthogy az Anikó titka. És így van ez jól. Emlékszem még jól Kiskunfélegyháza határában egy ütött-kopott lakókocsiban sütött ország legjobb lángosára. A titokzatos receptet a tulajdonos-házaspár, Ica és Árpád ismerte egyedül. Mikor nyugdíjba mentek, s hogy a lángosda nem zárt be, annak volt köszönhető, hogy Ica és Árpád az üzlettel együtt a féltve őrzött receptet is átadta az új tulajdonoséknak.

Valahogy így lehet ez Anikó esetében is, aki különben cégünk utolsó hónapjainak legnagyobb nyeresége, legjobb szerzeménye, frissen nyitott konyhánk egyedül uralkodó szakácsnője, az éttermünkbe varázsolt menüsorok részbeni megálmodója és kivitelezője. 

Példának okáért Anikó ma megcsinálta legendás túrógombócát, majd ártatlan bociszemekkel néz rád halovány és huncut mosollyal az arcán, amikor afelől érdeklődsz, mi van benne, hogyan is készül. Anikó úgy viselkedik, mintha ennek  a fantasztikus túrógombócnak nem is lenne receptje, ill. ha valaha is lett volna, azt úgy elhányták, hogy eltűnt egy életre, és tiszta szerencse, hogy ő, egyedüliként ezen a sárgolyóbison, megjegyezte. 

Ennek az ország legjobb túrógombócának eredetét, receptjét tehát sűrű homály fedi, annál inkább tudjuk mi történik vele. Sok-sok - Anikó túrógombócára ácsingózó - kolléga alig várja, hogy a heti menüben megjelenjen a túrógombóc. Szinte édes mindegy, milyen leves előzi meg, a túrógombócos nap népszerűségben, az éttermi látogatottságban minden bizonnyal veri az összes többiét. Nem csoda, hogy annyian és annyian akarják érezni a gombóc, Anikó túrógombócának ízét, beleharapni azzal a bizonyos legelső harapással, átharapni keresztbe ha nem az egész gombócot, akkor annak felvágott darabjait. Érezni, amint a gombóc megadóan adja oda magát, tudván tudva, sorsa megpecsételődött. 

Hiszen felfoghatatlan, miképp lehet egy ilyen parányi gömböc egyszerre omlós és formáját tartó, sem nem kemény, sem nem puha, sem túl kicsi, sem túl méretes. A háziasszonyok többsége éppen a gombóc formázásakor adja fel a sokszor és eladdig kitartóan vívott küzdelmet, amikor minduntalan vagy túl puhára, vagy túl keményre, vagy kicsire, vagy túl nagyra  sikeredik az eredmény. Anikónál nem kérdéses, hogy ahányszor az ő túrógombóca kerül terítékre, mindannyiszor hajszálra pontosan egyazon formában, állagban, ízben, kivitelben. És a prézli-tejföl-porcukor hármasának keverékét is nála ismertem meg először. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Anikó túrógombóca ezzel a tejfölös öntettel utolérhetetlen ízvilágot eredményez, amellyel sem egyszer, sem kétszer, nem mondok sokat: sosem lehet betelni.

Így történhet, hogy az ország legjobb túrógombócának készítését meghagyom Anikónak, eszemben sincs próbálkozni vele. De ugye azt azért megkérdezhetem, hogy

- Anikó, mikor csinálsz túrógombócot legközelebb?