Valószínűtlen hétvége

Van az úgy. hogy az ember otthon van, és még sincs otthon. Ilyesmit az ember éppen a most elmúlt hétvégén érez. Otthon voltam az anyámnál, a saját lakásomban, az unokahúgomnál, a telken, a fővárosomban, az országomban, a hazámban és közben mintha mégsem. Éreztem, hogy nem ugyanazt és nem ugyanúgy érzem, amit egyébként más napokon és hétvégeken. Pedig mindössze annyi történt, hogy Sanyi öcsém végtelennek tűnő messzeségből látogatott meg bennünket ezen a hétvégén.

Talán a sülve-főve együttlét, a megállás nélküli beszélgetések, a jókedv, a szeretet akadálytalan áramlása, a közös étkezések, az órákon, napokon átívelő egymás társasága, az egymás iránti kiapadhatatlan érdeklődés -, mintha az eltelt, kimaradt évet szerettük volna valamiképpen bepótolni -, meg a csönd parányira zsugorodott jelenléte okozhatta ezt a gyökeresen eltérő időszámítást. Csak találgatni tudok. Ezen a hétvégén nem számítottak az emelkedő árak és a csökkenő bérek, a rezsi és az ő összességében látszólagos csökkentése, az adók megszámlálhatatlansága, újra meg újraszületése, a ma és a holnap kiszámíthatatlansága, létünk, meglétünk, holnapunk bizonytalansága, a megdolgozott nyugdíjunk léte vagy meg nem léte, beszűkült jövőnk, benne szűkölködő önmagunk. Mindez ott volt körülöttünk, hátrahúzódva, átmenetileg fejet hajtva a sokkal fontosabbaknak tűnő családi érzések, érzelmek, kötelékek előtt. Átmenetileg, ideig-óráig, néhány napig, egy röpke hétvége erejéig.

Annál inkább volt téma gyerekeink jövője, anyánk egészsége, legközelebbi találkozásunk várható ideje, közeli s távoli kötelezettségeink, terveink, sokféle kedvteléseink.

Mintha átrendeződtek volna a súlypontok ezen a hétvégén, mintha az életünkbe óhatatlanul begyűrűző napi gazdaság és politika, kétes ügyek fojtogató nyomása szűnni, tűnni látszott volna erre a kicsinyke időre, és ettől szabadabban lélegezhettünk, gondolkodhattunk, talán még érezhettünk, és mosolyra, nevetésre, viccelődésre is futotta.

Mit tesz egy régen látott, a messzeségből érkezett szeretett és annyira hiányzó testvér jelenléte?! „Csodát” és valószínűtlenné egy hétvégét.

Megjelent a Galamus Az olvasók írásai rovatban 2013.június 26., szerdán.