Így akartok ti?

Dolgozó nőként, működő háziasszonyként, több gyermekes családanyaként innen, egy tízedik kerületi munkahelyről és egy óbudai konyhából nem látom világosan, mit is akartok.

Egységet akartok-e és változást?

Demokráciát és valós szólásszabadságot?

Európához modernül tartozó országot és szolidaritást?

Valakik és valamik ellenében akartok és mást?

Kőbányáról és Óbudáról azt látom, hogy sokfélét akartok rengetegen.

Nem látom az egység és a változás valós akarását. Szóban akarjátok, miközben tetteitek egészen másról szólnak. Elaprózzátok, szétforgácsoljatok magatokat, veszekedtek, vitatkoztok, elvesztek a részletekben, mintha nem akarnátok meghallani és érteni a változtatást óhajtó tömegek akaratát.

Kiviláglik, hogy mennyire erős és megrészegítő a karnyújtásnyira lévő hatalom akarása.  Elrettentően meztelen ez az akaratotok. A mindjárt hatalom íze felülírja valakiknek és valamiknek a nem akarását, elveszíti a változtatás akarását, szem elől téveszti az ország globális érdekeit, elfelejti a demokráciához, a szabadsághoz való visszatérés akaratát.

Hát így akartok ti?

Ti, hivatásszerűen akarók elvesztettétek valahol ugyanis a súly- és arányérzéketeket. Hatalmas az akarat-zűrzavar, akarat-iránytévesztés és nem látszik a megnyugtató célt hirdető akarat valakik megjelenésében, létezésében, akik mellé letehetném voksaimat.

Mind e közben múlik életem, amelyből csak ez az egy van.

Mi lenne, ha a közös akaratot valójában és meggyőzően, a tömegek számára egyszerűen és világosan akarnátok ti amott mindannyian?

Akkor talán nem kellene tőletek kérdeznem, hogy így akartok ti és tényleg?

Tudnám és csatlakoznék az akaratotokhoz magam is.

Megjelent a Galamusban Az Olvasók írásai rovatban 2013.06.15-én, szombaton