Csöppnél anyámmal

Azt hittem, hogy ha lóg az eső a lába, akkor az előbb-utóbb leér a földre, és ha ehhez még a szél is feltámad, akkor nemcsak az előre beharangozott pinpong csatát fújja el, hanem a gondosan kertbe terített ebédet is elmossa. Ehhez képest az Égiek valahogy a tenyerükön egyensúlyozták a mai kora délutánt,  napsugarakat is bőven ontották ránk, amikor anyámmal, Csücsökkel, Tibrommal ebédmeghívásnak tettünk eleget Csöppnél. Nem csak két hétvége intenzív vendéglátói szerepköre fárasztott le a maga természetességében és tett békülékeny, megengedő, laza szemlélődővé, a hangulatot magamba szívóvá, az ételek akadálytalan és lelkes élvezőjévé, hanem a tény, hogy jó volt kicsit megpihenni vendégként egy olyan helyen, ahol láthatóan szerettek, a szeretet jegyében mindenre odafigyeltek, hogy egyaránt érezze jól magát a vendég és vendéglátó.
A Csöppnél fogyasztott babgulyás, mely bab, sárga és fehérrépák, krumpli, sertéshús tartalmas egyvelegéből, a kanalazás legvégén enyhén csípős ízzel önmagában és egyedüli főételként felelt volna meg egy kiadós ebédnek. Ha ez nem lett volna elég, hát követte a szerb rakott krumpli, amely a hagyományos kolbászos társának csirkemellel, a lecsó - hagyma, paradicsom, paprika - összetevőivel gazdagított, megbolondított változata, amely után már nagyon nem vágysz másra, mint hogy hagyjanak békén hátra dőlni, pihenni, megemészteni a gazdag leves után a másodikat, s hogy mennyire finom volt ez a fogás is. Repetáznál, persze, hogy repetáznál, de már csak nagyon mutatóba futja. Mikor a nap előbb bátortalanul, majd annál erőteljesebben jutott szóhoz, került egy almás sütemény boszorkányos gyorsasággal az asztalra, amelynek Csöpp ugyan mondta a nevét, de megjegyezni nem bírtam. Anyámon csodálkoztam a legjobban, aki saját bevallása szerint nem szereti az almát és mindent, amibe alma kerül, a harmadik szeletet tette a tányérjára lelkes dicsérgetés mellett. Nem maradhatott el a kávé sem, amely négy ludat ábrázoló kék-sárga-fehér színekben domináló bögrékben került elénk, amelyekért az anyám, Csücsök meg én egyöntetően voltunk oda érte.
Köztünk legyen mondva, az meg külön szerencse, miszerint anyám vette a fáradságot, hogy - csak szerinte - élelmedett kora, amúgy folyamatos térdfájása ellenére jelenlétével tisztelte meg a társaságot. Örült ennek Csöpp férje, Laci is, aki a pár megelőző találkozás alkalmával különösen megszerette anyámat. Lehet is miért. Anyám, ha elemében van és ültében fájdalmait feledni tudja, tüneményes asztaltárs, társalgó, élményeinek, múltbéli eseményeinek mesélője. Rengeteg mindenre emlékszik, tiszta az agya, mindig a megfelelő. a témához illő történetet adja elő utánozhatatlan stílusban, nyelvi gazdagságban, fogalmazási leleménnyel. Felejthetetlen élményt nyújt, váltig állítom, hogy egyedül is elvisz egy egész társaságot, társalgást a hátán. Nem véletlen, hogy bizonyos baráti társaságaim kérik, egyenesen kikövetelik anyám jelenlétét.