Mit tennék, ha ma nem mennék el arra az évi egyszeri találkozóra egy déli városba, amit annak idején - mint évekkel később kiderült - magam találtam ki?
Könyvet olvasnék? Netes újságokat bújnék? Munkahelyi fordítással vesződnék? Főznék? Sütnék? Új ételt próbálnék megalkotni? Beszélgetnék Eszterrel, itthon lévő gyerekeimmel? Kimennék sétálni? Bemennék anyámhoz a kórházba meglátogatni, vele beszélgetni? Nem kelnék hajnalban? Addig aludnék, ameddig testem kívánná, agyam engedné? Őszi nagytakarítanék? Selejteznék? Skype-olnék Ljudával? Leveleket írnék Amerikába? Leveleznék egy barátnőmmel? Blogot írnék? Elfáradnék a sok tennivalótól és inkább nem csinálnék semmit, csak henyélnék? Aztán ebbe is belefáradnék?
Elkezdenék azon gondolkozni, milyen lehet az a buli, amelyen nem vagyok ott, s amúgy mindig nagyon jó szokott lenni? Azon törném a fejem, miért is nem mentem el, amikor jól tudom, hogy ma, az évnek éppen ezen a napján van és az ott lévő barátok között lenne a helyem?
Mire mindez lejátszódott a fejemben, megörültem, hogy a fürdőruhát sem felejtettem ki az utazótáskába betenni, hiszen a találkozó után másnap - ha olyan az idő - még fürödni is elmegyünk egy közeli Termálba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése