Péntek és tizenhárom

Babonából-é vagy más okból, mondjuk a langyos tudatlanságból azt gondoltam, hogy a péntek különösen, ha tizenharmadikára esik, az össznépi hiedelem ellenére, mely e napot történései révén kivált szerencsétlennek tartja, nekem oly sok év oly sok jó történésével mégis szívemnek kedves. A mai napot követően nehezen állok át a babona sugallta oldalra, pedig annyi de annyi minden történt ma, mely ebbe az irányba lökhetne. A tizenhármas kedvenc számomról sem szándékozom lemondani, pedig mindent megtett, hogy maga ellen fordítson. Nagyon úgy néz ki, hogy egyre nehezebb ekkora ellenszélben hűnek lennem magamhoz, de legalábbis rossz beidegződéseimhez, szokásaimhoz. Csak nem itt lenne az idő felnőni?!