Alig van nagyobb igazolása annak, hogy ízlik nekem egy étel egy vendégségben, hogy utána nem sokkal megcsinálom. Elkérem a receptet. Nem fektetem el időtlen ideig, nem veszítem el, nem kell ismételten elkérnem. Megcsinálom azon melegében, és azon izgulok, jól átpuhultak-e a benne lévő alkotórészek. Forrón feltálalom és csöndben figyelem mire jutottunk mi így ketten: jelen esetben a szerb rakott krumpli meg én. Elmondhatom, hogy ezen a hétvégén, ha a szememnek és a fülemnek hinni lehetett, a baráti társaságnak ízlett az étel, mely a nagy tepsiből egy adag híján teljesen elfogyott. Éhes lehetett a társaság, hiszen egy hosszabb Duna-parti kirándulást követően alig győzte kivárni az ételt, mely szimpla rakott krumpli társához képest annyiban volt szerb, hogy hagyma, paradicsom, paprika, csirkemell rétegek tették még gazdagabbá. Nem ígérhetem, hogy gyakori vendége lesz asztalunkon a szerb rakott krumpli, mivel sok összetevőből, gondos, aprólékos, igencsak hosszadalmas munkából áll össze gazdag, nagyon laktató, többnyire felejthetetlen étellé Azonban a családom kedvéért, egy-egy szívesen látott, szívemnek különlegesen kedves társaságnak egyszer-egyszer minden bizonnyal megcsinálom.
Hogy el ne felejtsem, a rétegek sorrendje a következő:
folytatom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése