Hagyományosan Szegeden

Nagyon jó hétvégénk volt, ezért aztán nem sokat pihentem. 
Kell az ilyen tömény együttlét a többiekkel. Szeged kíváló helyszín, egyszűen gyönyörű. A gulyásleves isteni, ha a Józsi, Maya férje csinálja. Lakat háromlaposa a vaníliakrémmel utolérhetetlen, csak eszed, csak eszed, csak eszed. Fazék almáspitéje olyan finom, amilyennek megszoktuk, az ember nem áll meg legalább háromig.  Nem tudom, kié volt a szilvás süti, de igazán ehettem volna belőle többet. A túrósom olyan-amilyen, állítólag egészen ehető volt. 
Ildi és Dezsi adta helyszín éppen megfelelő, vendéglátásuk családias. Ami a házi pálinkákat illeti, több szóra érdemesek és egyaránt emlékezetesek annak is, aki jobban és annak is, aki kevésbé bírta az utóhatásuk keltette gyűrődést. Nekem speciell Dezsi diópálinkája és Józsi harminchat gyümölcsös ágyas pálinkája lett a kedvencem, ha az alkoholt, kivált a rövideket nem nagyon kultiválóként pálinkákkal kapcsolatosan egyáltalán mondhatok ilyet. Fazék túrós csúszája sütőben átsütve szépen fogyott dacára annak, hogy addigra az evést illetően nagyjából azt gondolhattuk, hogy gyomrunkból inkább ki, de semmiesetre sem be. Ez a társaság évek óta verhetetlen ebben a nagyjában egészében stabil felállásában, elviseli egy-egy újonnan megjelenő személyt és sajnálja némelyek igazolt-igazolatlan távolmaradását. 
Aki csöndet szeretne maga körül, annak ajánlatos ebben az időpontban ezt a helyet ezzel a zajos, beszélgetős, nevetős, jókedvű, jó hangulatú társasággal messze elkerülni, vagy éppenséggel a hangulat vonzósága, ragadóssága révén váratlanul belecsöppenni. 
Én nem tudom, miképp lehetséges, de ezeken a hétvégeken az idő itt Szegeden valahogy mindig gyönyörű. Olybá tűnik, mintha amott fenn kifejezetten a számunkra valaki külön gondoskodna napról, fényről, bizsergető melegről, a fény-árnyék megkapó játékáról, egy kicsinyke szellőről. 
Egy évben egyszer ilyenkor kerülök nagyjából ezt a társaságot illetően képbe, kivel mi történt ez eltelt egy év alatt. Sok a baráti arc, még több a rám zúduló hír- és eseményözön, de szeretem, hogyne szeretném, hiszen évek óta ez a műsor, ez a társaság, ez a hely és ez a hónap, kábé ugyanezek az ételek, ugyanez a zsongás, az idő sem más, s ahogy látom, hallom, érzékelem, a többiek is ugyanezt gondolják.