Oliadi, azaz orosz kispalacsinta

Nem rémlik, hogy lett volna akár csak egy munkahelyem, ahol ezt az igazán könnyen elkészíthető édességet ne szerették volna. Ették, szerették, lelkesedtek érte. És odáig jutottunk, hogy rendre elkérték a receptjét. Ha nem felejtettem el, odaadtam. Hogy csinálták-e otthon, ikszed rangú kérdés. Én csinálom töretlenül.
Egy újabb munkahely ismét megismerte az oliadi-t, a kis orosz palacsintát. Hát persze, hogy megszerették és természetesen elkérték a receptjét.
Hogy ne kelljen többé ezzel bajmolódnom, közzéteszem az Araratban, láthassa, olvashassa, csinálhassa, fogyaszthassa, emészthesse, aki csak akarja. A fényképeken is. Az egyiken még sütés közben egyre egymásra halmozódó állapotban. A másik képen pedig az oliadi már megszokottan útra készen, amikor jól tudja, hogy helye nálunk csupán időleges, másnap egy munkahelyen örülnek neki, vagy egy barátnőm családjában szerez néhányaknak örömet. Mert az oliadi egy siker darab, készítse bárki bárkinek, a fő, hogy ne sajnálja azt az egy órát az életéből...

Hozzávalók: 0,5 l kefír (vagy joghurt, vagy vegyesen), 1 tojás, ízlés szerint cukor, sütőpor, vaníliás cukor, liszt (sűrűségre annyit kell beletenni, hogy ne legyen túl folyós a tészta, amolyan galuska féle).

Elkészítés: ezeket az összetevőket közepesen folyékonyra összekeverni, majd evőkanállal vékony forró olajba szaggatni. A tésztába lehet mazsolát vagy almadarabkákat vagy egyebet tenni.