Nem muszáj énekelnie, és hogy ő tudja a legtöbb dalt.
Emlékszem még egy régi baráti társaságra, belőle is egy srácra, akiből ránézésre ki nem néztem volna, hogy egy élő nótafa. Este a tábortűznél a szúnyogok csapkodása és a sörök sűrű kortyolgatása közepette egyik népdalt ontotta magából a másik után. Ugyan a kutya sem kérte, azonban mindenki élvezte. El sem bírtam képzelni, hogyan férhet ennyi szöveg, vers és dal egy emberbe. Képes volt ismerni a népdalok összes versszakát. Míg vele tartottunk az első, legtovább a második versszakig, addig ő az ötödiknél hagyta abba, mert hogy addig tartott a dal.
M. Fritzinek, mert így hívták Nótafánkat, egyszemélyes dalárdánkat, a hangja már-már predesztinálta erre a szerepére. Öblös volt és erőteljes, dalokból kifogyhatatlan, mintha csak e célból került volna az éneklés tehetsége a torkába, a szöveg- s dalmemória a fejébe. Homloka már akkor összenőni látszott a hátával, gondoltam, ott lehet a rengeteg szöveg helye.
Anyám szerint a világban - a Nótafa egy vendéglő Kispesten az Ady Endre út mentén éppen a Rendőrséggel szembeni sarkon, de legalábbis azon a környéken, könnyű megtalálni. Ez egy éppen olyan étterem, ahol még egy átlagos munkanapon, mint ez a csütörtök, nap közben sem lehetsz biztos abban, hogy szabad asztalt találsz. Sopánkodott is anyám, hogy miért nem foglaltunk helyet előre.
Hogy egy vendéglőt miért hívnak Nótafának, kész rejtély. Nem kérdeztem meg, csak találgatni tudok, amikor arra gondolok, hogy ugyanolyan gazdagon és színesen ontja magából az ételeket, mint ahogyan egy élő nótafa a népdalokat. Ennek igazságát tanúsíthatom, amikor az általunk választott rántott ponty, hagymás rostélyos, pulyka mellfilé parmezános mártással az étlapon kínált étkek féleségének különbözőségét, ízeinek gazdagságát, adagjainak bőségességét hirdették. Mint egy élő nótafa benne megbúvó sokféle, végeérhetetlen dalaival.
Ennél a Nótafánal egy kis dalocska hiányát azért véltem fölfedezni, amikor vadast rendeltem volna, sajnos nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése