A chilis bab akkor az igazi, amikor nem számítasz rá és egy hétvége utáni hétfő hajnalon Csöpp azzal adja a kezedbe: ez itt mexikói chilis bab, egy rahedlit csináltam a családnak, nekünk nagyon bejött, imádjuk, hoztam neked kóstolót, kiváncsi vagyok a véleményedre.
A darálthúsból, chilis babból, kukoricából álló egytál étel a csípősség határán egyensúlyoz a fűszerezés révén, talán éppen ettől mexikói és chilis egyszemélyben. Egy jó adag önuralom kellett hozzá, hogy otthon ne faljam föl az egészet együltömben, hagytam Eszternek és Tibornak is belőle. Illik hozza a pirítós kenyér, rizsköret, és persze egy korsó hideg sör, ennek hiányában szörp, egyszerű szűrt víz, végül is mindegy mi, csak folyjon és oltsa a csípősség kihozta szomjúságot, az ember leginkább úgy érzi, hogy kiinná a Dunát, a Velencei tavat és a Balatont, éppen ebben a sorrendben.
Csöpp szerint a chilis bab nagyon egyszerű, egy fél óra alatt megcsinálja és a nagy családjára való tekintettel, iszonyatos mennyiségeket. Náluk minden elfogy, mondja, ha nem is előszörre, de másodjára mindenképp. Nekünk sincs ellenünkre, hogy miután jól laktunk aznap a chilis babbal és még ízlett is, másnap ismét együnk belőle. A chilis bab azokhoz az ételekhez tartozik, amelyeknek jót tesznek a múló napok, mint egy szép nőnek az öregedés. Ráncosodik, mögüle, ill. mindazonáltal mégis kiviláglik a szépsége. Most fogalmam sincs, hogy jön ez ide, csak sejtem. A mexikói chilis bab több naposan is olyan finom, mint amilyen szép egy szép nő élte virágjában. A különbség, hogy a chilis bab ízlés szerint fűszeres, meg is lehet enni. Csöppjét jóízűen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése