Az úton anyám szinte végig azon humorizált, hogy majd csak akkor hiszi el, hogy Felsőszölnök létezik, ha meglátja valahol kiírva. Addig az egész csak vicc, hiszen miképp lehetséges, hogy egy magyar települést így hívjanak: Felsőszölnök.
Sem nem Szolnok, sem nem szögedi ö-zés következtében, amely az első szótagot ajándékozza meg az e helyett ö-vel, lett ilyen furcsa hangzású a település elnevezése. Felsőszölnökben mindjárt két ö is beesett harmadik, negyedik szótagban az eredetileg amúgy logikus o-k helyett.
Nagy probléma lehet az orosz anyanyelve után a tanult magyarban szintén anyanyelvi szinten lubickoló anyámnak a magyar helységnevek jelentését, misztikus lelkivilágát, származási eredetét megérteni, magáévá tenni, nem utolsó sorban megszeretni. Marad ilyenkor védekezésül a vitriolba mártogatott, mégis jóindulatú humor, amikor az útszéli jelzőtáblákon lévő település kiírásától teszi függővé - most éppen Felsőszölnök - fizikai létezését, annyira elrugaszkodottnak, nem e világimak tartja ui. a hangzását, mellesleg én is.
- Nézd, Felsőszölnök - mutatom diadalmasan és nevetve anyámnak a kiírást -, itt kell elfordulnunk balra.
- Akkor mégiscsak létezik - nyugtázza anyám -, de aki ezt a nevet annak idején kitalálta, az bizony elég pihent agyú lehetett.
És ekkor még nagyon finoman fogalmazott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése