Éva mesevilágában

Valahol Zuglóban járhattam egy csendes kertvárosi utcában. Bevallom, nem számítottam arra, hogy ennyire csendes, barátságos a környék, hogy a ház, amelyet keresünk, így belesimul természetes környezetébe. Pedig sejthettem volna már régóta, hogy valami efféle csoda fog rám várni volt kolléganőm elejtett megjegyzései alapján, amikor az épülő-szépülő új lakásáról mesélt.
Egy zuglói kétemeletes ház második emeleti lakásának nem is egy, hanem két erkélyéről nyílt csodaszép kilátás a környező alacsonyabb házak csúcsos tetőire, a belső kertre, a szomszéd kertjére játszótérrel, fákra, bokrokra, virágokra, zöldre, zöldre, még mindig zöldre, amerre csak a szem ellát.  S ha betelt már az ember a külső világ dús zöldjének pirossal váltakozó látványával, akkor a lakás felé fordulva bőven találni ott is látnivalót.
A lakberendezés, a színek, az anyagok, a kifogyhatatlan  ötletek mind-mind Rita, Éva lányának tudását, ízlését dicsérik. Akárha egy európai, mondjuk négycsillagos szállodában, panzióban érezhettem magam. A tető lejtéséhez igazodtak a bútorok. Az alsó közös, hatalmas, belső téren osztozkodott az amerikai konyha, étkező, nappali, a felső szintre vezető lépcső alatt megbúvó zene-, olvasó sarok, az előszoba, mely a bejárati ajtóhoz, a fürdőszobához és a másik két szobához teremtette meg a kapcsolatot. Elképzeléseim szerint, a kezdetekben, ha már az olyan alapok, mint a belső borítás anyagainak köre, színvilága megvoltak, s amelyeket különben az elképzeléshez igazodó minőségben nem lehetett egy könnyű feladat megtalálni, összeszedni, beszerezni, következhetett mindezek egymásra épülő, egymás utáni helyre rakása hozzáértő iparosok által, ill. olykor ezek hiányában saját erőből.
A kisebb-nagyobb bútorok úgy igazodtak a tereket korlátozó falakhoz, mintha belőlük nőttek volna ki.  Még a legapróbb kiegészítőknek is megvolt az okuk, miért éppen ők és pont oda kerültek elhelyezésre. Kedvencem lett az est folyamán az étkező falából merőlegesen kiálló karos kerek óra, amely a vasútállomás várótermének futó hangulatát csempészte be a lakásba. De egyedi megoldás és kitűnő ötlet volt a nappali tartóoszlopaiban megbúvó, felfelé irányuló hangulati megvilágítás, amely szemet kímélőn adott elegendő választ a kinti egyre sűrűsödő szürkületre.
Az ínycsiklandozó ételek után eltelve jó volt körül ülni úgy a fotelekkel, kerti faszékekkel, székekkel körül vett nappali sarkában édesekkel, sósakkal megrakott kis asztalt, hogy mindenkinek jutott hely, fogyasztani való, elégséges tér és távlat beszélgetésre, halk és hangos szóra, összenézésre, mosolyra  és nevetésre.