Karácsony előtt Lakatnál

Tegnap Lakatnál jártunk a Tiborral és jó néhány Taurusos baráttal. Amolyan Karácsony közeli, Karácsonyhoz hasonlatos, barátságos, meleg, jó hangulatú este volt. Engem valahogy erre emlékeztettek a helyszín, az elrendezés, az ételek, a megvilágítás, de az is lehet, hogy nekem volt ilyen kora Karácsonyi hangulatom. Magamban azt kívántam, tartana bár mindez örökké és azon túl. Hadd ülhessek még sokáig az egyik fotelben, puffon, széken vagy sarok garnitúrán. Hadd járhassak át kedvemre a belső szobába levegőzni és üres poharakért. Hadd ülhessek a konyhában ismerős arcoktól, hangoktól, ételektől körül véve, annyi minden finomságtól, mint kaszinótojás, citromos csirkecombok, Kentucky csirkeszárnyak, májjal töltött csirke, csirke Sztroganoff módra tésztával, krumplipürével, rizzsel. Belém nyilallt, hogy mindez gyerekes és telhetetlen és önkéntelen vágy, amely a maga nemében érthető, a valóságban csupán egy darabig kivitelezhető. Néztem, láttam, hallottam, érzékeltem Lakatot, aki egymaga vitte végbe ezt a rengeteget, az ételek orgiáját, hozta létre azt a közeget, amelybe nekem a Karácsony érzete úszott be, s riadtan kérdeztem magamban tőle, bírtad, hogy bírod és meddig még, és fájt, vajon fáj, mert mintha azt látnám rajtad, mégha egyetlen szóval sem említed? Mert mindezt elképzelni is sok, hát még megvalósulni látni. És persze a sok étel finom, Isteni és jó, voltak témáink, folyamatosan szóltunk valamiről, a hangulat magával ragadó és remek, hiszen alig bírtunk a jó késő esti órán eljönni tőled. Köszönöm neked.