Anikó sült kacsacombja

Mikor megkérdeztem egy barátnőmet:

-         - Te mit írnál egy kacsacombos kajáról, ami csúcs volt?

-         - Hát, hogy kicserélném az én combommal, ha valaki arról is írna.

-        - Jó, ezt az ötletet átveszem és belefésülöm, köszi. És még?

-        -  Tőlem, tudatlan libától kérdezed a kacsacombot?

Elnevettem magam, amint elképzeltem, hogy egy tudatlan liba kacsacombbal álmodik, meg barátnőm sült lábát egy kannibál tányérján. Egyébként való igaz, utoljára a legtöbbet talán Marlene Dietrich legendás lábáról, combjáról hallottam, olvastam, amelyre egy amerikai biztosító társaság hatalmas összegű biztosítást kötött, arra az esetre, ha netán valami baja esne. Azelőtt és azóta viszont sokkal több szó esik a libának vagy a kacsának a combjáról, mint olyan szezonális ételről, amely nagyon ritkán totyog, kacsázik be liba- vagy kacsalábain a sütőbe, onnan meg a tányérunkra.

Ezen a kedden a kollégák többsége a sült csirkecombot választotta a csirke, kacsa lehetőségek közül. Talán mert a járt utat nem akarta elhagyni a járatlanért. Az ismerős, fehérebb színű, megszokott ízű csirkecombot még elrontani sem lehet, nem így a barnás színű, rostos, száraz kacsacomb esetében, amely amúgy is bizonytalan és ritka vendég a háznál.

Anikó kacsacombja pedig pont olyan volt, amilyennek kósza emlékeimben ez az étel élt és lennie kellett. Ropogósan piros-barnásra sült a bőre, omlósan puha volt a húsa, nem kirívóan, éppen annyira megfelelően volt fűszerezve, sózva, borsozva, fokhagymázva, hogy isteni szaftot eredményezzen és a tört krumplival fel lehessen tunkolni. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a szaft és tunkolása már önmagában is elegendő étkezés, benne az ízek élvezetéhez, s hogy merő véletlenségből még egy darab hús is kíséri, az csak a szerencsés és örömteli ráadás.

Anikó kacsacombjának elfogyasztása után elégedett gyomrom azon merengett jólesőn emésztve, egyre inkább elpilledve, hogy vajon mikor lesz a következő Anikó kacsacombja? Egy évet kell-e rá várnom, vagy kisüthetem, hogyan kell megsütni és süssem meg magam. És mindez nem kacsa.