Százhúsz pirozski

Sütöttem egy jó csomó pirozskit. Kétfélét. Tojásos-sonkást és tojásos-medvehagymás-krumplipürést. Nem számoltam. Lett vagy százhúsz. Gondolom, elég lesz. Adok anyukámnak, aki csak akkor eszik pirozskit, amikor sütök neki. Mondhatom, hogy nagyon szereti. Adok egy barátnőmnek pár darabot.Viszek be, hogy megvendégeljem azzal az étellel a közvetlen kollégákat, amelyet ha este hétkor kezded el sütni, akkor éppen éjfélre leszel készen a százhúsz darabbal. És persze ez az étel lesz az otthoni, családi vendéglátás tárgya is, az egyik főfogás, amelyet rajtam kívül senki sem csinál. Mert kicsit munkás. Aprólékos, meg sziszifuszi és fárasztó. Az eredmény viszont fantasztikus és garantált siker. Nem is csinálom minden nap. Csak akkor, ha valamilyen különös okom van rá. Vagy speciális az alkalom. Mint most, mint ma. A születésnapomon.