Az úgy van, hogy
amikor az ember a Patyi Hotel & Étterem felé veszi útját Bögötére, mert ott kíván néhány napot és
éjszakát tölteni, akkor semmit sem mérlegel. Én legalábbis éppen ilyen vagyok. Nem
számít, hogy napok óta figyelmeztetnek az időjárástudorok, hogy a nyugati
országrészben ítéletidő, havazás, hóátfújások, ködök, hideg idő várható, én
akkor is úgy gondolom, hogy az Égiek is segítenek majd tervem megvalósításában,
és átírják az időjárást éppen arra pár napra. Mert én ezt szoktam meg azokon a
ritka hosszú hétvégeken, amiket országjárásra fordítok. Meg aztán, ha egyszer a
fejembe vettem, hogy elmegyek Bögötére és megint a Patyi Hotelbe, akkor elmegyek.
Elindultam hát ma időben az anyámmal, a barátnőmmel
és az icipici Corsával először a 7-es, majd a 8-as úton. A hóátfújások, a nagy
szél, a havas út sem tántorítottak el, hiszen a szemem előtt lebegett az egyre
közeledő cél, mintegy száz kilométer és megérkezem.
Még emlékeztem az
előző, egyben első alkalomra, amikor a Patyiba beléptem. Kellemes,
családias lobbi fogadott szemben jobb kéz felől a recepcióval, balra a
bejárattól a társalgó rész egy bőr ülésgarnitúrával. Lépcső vezetett föl az
első emeleti szobák felé, még följebb a konferencia teremhez. Az első emeleten
keresztül volt az átjárás a szomszédos étterembe is. A recepciótól balra egy-két lépcsőt lefele lépve
lehetett a földszinti szobákhoz jutni. Itt szálltam meg a férjemmel egy
kétágyas, parkra, tujákra, részben parkolóra néző szobában. Akkor januárban – érdekes és meglepő módon - hó
sem, igazán rossz idő nem zavarta kinti programjainkat. Január elejéhez
meglepően száraz, napos idő volt, nem is győztünk eleget örülni ennek.
Nem így most,
amikor a március közepére előre jelzett hó, fagy, szél, nulla közeli
hőmérséklet meg is jött, mind e mellé a 8-as úton egy olyan karambol, amely
fizikailag tartóztatott fel, akadályozott meg az előre haladásban. Lelki
szemeim előtt megjelent a Patyiban a szoba, amely méreteit tekintve kicsit passzentos
ugyan, de két embernek éppen megfelelő. Nem vesztünk össze a tévén, hogy melyik
programot nézzük, mert én inkább a szállás wifi-jének köszönhetően laptopon
interneteztem, levelezgettem, blogot írtam, a környékkel kapcsolatos
tudnivalókat búvárkodtam, mikor mit, egy szóval elvoltam, mint a befőtt, aki
jól érzi magát és kitűnően pihen.
Ma szabályosan
dühös voltam, hogy nemhogy célomhoz közelednék az idő múlásával a karambol
nyomán keletkezett dugóban való sorban állásban, hanem egyre reménytelenebb,
kivitelezhetetlenebb vállalkozásnak tűnt a Patyi Hotelhez eljutni. Gyerekesnek
tűnhet, de sajnáltam, hogy kimaradnak az Isteni és meleg reggelik a jó kis
forró csokival meg teával, nem vacsorázunk ott az étteremben anyámmal és
barátnőmmel együtt hármasban, pedig már jó előre meg- és átbeszéltük, hogy a kitűnő konyhájában minden este megkóstolunk valamilyen új ételt.
Nagy nehezen
hosszabbítottam ezen a hosszú hétvégén egy napot, hogy érezhetővé dagadjon az
ott eltöltött idő, melyből most elmarad a fürdőzés Mesteriben, az egyedi
kivitelezésű és hangulatú Barlangfürdőben, Celldömölkön a Vulkánfürdőben,
Sárváron a Termálban. Nem nézzük meg kívül-belül a Nádasdy várat Sárváron és
Celldömölk Katolikus templomában sem gyönyörködünk. Nem ámulunk el azon, hogy
milyen egyedülálló gyöngyszem is lehetne a Batthyány-Strattmann Kastély
Körmenden, ha az átkozott vizesedést, minden baj okozóját valamilyen úton-módon
megállíthatnák, megszüntethetnék, a kastélyhoz méltó felújítást elvégeznék, és nem szemléljük örömmel vegyes békével a lankás, dimbes-dombos, gyönyörű vasi és zalai tájakat.
Az elkövetkező
napokra szánt minden elgondolásom, az összes tervem ment ma füstbe, vált köddé,
őket fújta át és el a hó, ütötte el a karambolozó járművek garmadája. A Patyi
Hotelt & Éttermet Bögötén reményeim szerint viszont nem, a Patyi Hotel & Étterem
egyre ott áll és vár, hogy egy jobb időben meg is érkezzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése