Ránéztem az órára, nyolc óra volt, amikor még javában sült a túrós süti a sütőben. Kitártam a kertre nyíló konyhaablakot, hogy megnézzem, vajon kisült-e már a hótól a táj. Amit láttam, éppen az késztetett arra, hogy bakancsot húzzak és téli kabátot, sálat és sapkát, hogy én legyek az első, aki a szűz hóban sétál a még hulló hóban, a hótól roskadozó, meghajló ágak, bokrok, fenyők, fák között. Varázslatos, semmihez sem fogható élmény volt. A fényképek szegényes, halovány másai mindannak, amit néhány perccel ezelőtt élhettem át. Köszönhetően a kitartóan hulló hónak, estének, alapvetően sötétségnek, az utcai lámpák fénypászmáinak, a fényben előrajzolódó göcsörtös, girbegurba, összevissza, ad hoc formáknak, csöndnek, idilli békének, nyugalomnak. Ilyet csak egy táj -, most egy parkban -, és az időjárás valóságosan is havas fintora képes összehozni. Is.
2013. március 25., hétfő
Késő téli hangulat
Hogy ilyen későn egy hétköznap fönn vagyok, annak alig valami lehet az oka. Mert nem vagyok álmos. Hiába való is lenne lefeküdnöm a kincstárinak mondott időben, elaludni úgysem tudnék. Vagy mert várom, hogy a túrós süti egészen kisüljön, amelyet holnap egy vendégségbe viszek ajándék gyanánt. Biztos akadna jobb és drágább, meg szebb ajándék is. Azonban a múltba vesző ismeretségünk során már megtanulhattam, hogy semmi másnak nem örülnek a holnapi vendéglátóim jobban, mint éppen az én túrós sütimnek. És az ilyen késztetésnek, elvárásnak, várakozásnak nemigen tudok ellenállni, bevallom, nem is lehet. De most sem ez, sem amaz, de még egy jó könyv sem okozza fennlétemet ezen a számomra ennyire késői órán. A hóesés, annak is a kitartóbb fajtája, amely egyfelől meglepetést okoz azzal, hogy március legvégén képes esni, másfelől pedig azzal képeszti el az embert, hogy egyszerre mennyi bír leesni. Annyi, amennyivel egységesen borítja be a tájat, lepi el a bokrokat, simul rá a fák törzsére. ágaira. Olyan táj kerekedik elő a sok és makacs hó, valamint az előzetesen száraz felületek találkozásából, hogy az ember egy igazi mesében találja magát. Mindezt akkor érzékeli, ha észreveszi ezt a ritka csodát, amely idén ill. a most is tartó télen nem először esett meg velünk.
Ránéztem az órára, nyolc óra volt, amikor még javában sült a túrós süti a sütőben. Kitártam a kertre nyíló konyhaablakot, hogy megnézzem, vajon kisült-e már a hótól a táj. Amit láttam, éppen az késztetett arra, hogy bakancsot húzzak és téli kabátot, sálat és sapkát, hogy én legyek az első, aki a szűz hóban sétál a még hulló hóban, a hótól roskadozó, meghajló ágak, bokrok, fenyők, fák között. Varázslatos, semmihez sem fogható élmény volt. A fényképek szegényes, halovány másai mindannak, amit néhány perccel ezelőtt élhettem át. Köszönhetően a kitartóan hulló hónak, estének, alapvetően sötétségnek, az utcai lámpák fénypászmáinak, a fényben előrajzolódó göcsörtös, girbegurba, összevissza, ad hoc formáknak, csöndnek, idilli békének, nyugalomnak. Ilyet csak egy táj -, most egy parkban -, és az időjárás valóságosan is havas fintora képes összehozni. Is.
Ránéztem az órára, nyolc óra volt, amikor még javában sült a túrós süti a sütőben. Kitártam a kertre nyíló konyhaablakot, hogy megnézzem, vajon kisült-e már a hótól a táj. Amit láttam, éppen az késztetett arra, hogy bakancsot húzzak és téli kabátot, sálat és sapkát, hogy én legyek az első, aki a szűz hóban sétál a még hulló hóban, a hótól roskadozó, meghajló ágak, bokrok, fenyők, fák között. Varázslatos, semmihez sem fogható élmény volt. A fényképek szegényes, halovány másai mindannak, amit néhány perccel ezelőtt élhettem át. Köszönhetően a kitartóan hulló hónak, estének, alapvetően sötétségnek, az utcai lámpák fénypászmáinak, a fényben előrajzolódó göcsörtös, girbegurba, összevissza, ad hoc formáknak, csöndnek, idilli békének, nyugalomnak. Ilyet csak egy táj -, most egy parkban -, és az időjárás valóságosan is havas fintora képes összehozni. Is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése