Azt hiszem, hogy ezt nem nekem kellene megírnom.
Mindenesetre legyen elég annyi, hogy tegnap volt egy barátnői találkozó nálam, mely kör nagyon ritkán jön össze. Érdekes volt látni, hogy a barátnőim, akik most látták egymást másodszorra, valamint azok, akik most csöppentek bele ebbe a számukra ismeretlen barátnői körbe, mennyire egymásra találtak és a közös hangra.
Előzetes félelmeim, vajon jó lesz-e így, tudunk-e egymással mit kezdeni, meglesznek-e a témáink, hogy órák teljenek el anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását, így utólagosan fölösleges aggódásnak tűnik.
Az meg külön örömmel töltött el, hogy a következő ilyen baráti találkozó is szóba került, amelyre ezúttal nem hét évet kell várni, hanem előreláthatóan két-három év múlva lehetséges.
És remélem, hogy majdan az akkori barátnői összejövetel sikeréhez anyám -, akit akkor nem felejtek el ebbe a körbe meghívni -, főztjeivel, mint most a fasírt, a francia saláta, az örmény cékla szintén nagy mértékben járul majd hozzá, jelezve, hogy megvan még ő is és köszöni szépen, nagyon jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése