Sok pár font

Nem azért a sok pár fontért, de nem én megyek most messzire, hanem valaki más. Olyan, aki nagyon közel áll hozzám. Benne van a szívemben, mondjuk, a születése óta. Fogja magát és felkerekedik. Azt mondja, elmegy szerencsét próbálni. Megkísérel egyről kettőre ott jobban jutni, mint itthon tehetné. Mondom, menjél csak, támogatlak. Nem csak szavakkal, simogatóan, melengetően, emlékeztetően, hanem segítelek ha kell ezzel, azzal, amazzal, mikor, mire van és lesz szükséged. Elmegy. Nemsokára repülőre ül és huss. Nehogy sírj, nehogy siránkozz, int anyám kicsit hangosabban a szokásosnál, hogy meg is halljam szipogó benső hangjaim mellett, hidd el, jó helyre megy. És ha ügyes lesz, meg a helyzet is úgy hozza, talál magának munkát, elindul az új életében. Mondja ezt nyolcvanéves anyám fiatalos gondolkodással, modernül, élet szagúbban, mint ahogy én valaha is tudnám. Annak idején te is elmentél öt évre tanulni, folytatja. És? Na és? Mi történt? Visszajöttél, itt vagy, itt vagyunk. Öcséd meg elviharzott Amerikába, neki ott jött be az élet. Néha látjuk, amúgy meg tudjuk, hogy nagyon jó helyen van, mondja anyám, aki az egyszerű és életszagú logikában nem tűr ellentmondást. Hallgatok, közben hallgatom fájó szívem zakatolását és visszaemlékezem az egyik múlt heti hajnalomra. Fél öt tájban ültem a kocsiban és vezettem a még sötét Hungária körúton. Esős volt az idő, bekapcsoltam az ablaktörlő lapátot, hogy jobban kilássak. Kis idő múlva homályosult el előttem a táj, az út, erősebbre állítottam a lapátot, mit sem segített. Hirtelen nedveset éreztem arcom elülső két oldalán: könnyek formálódtak a semmiből, és folytak le sebesen. Rá gondoltam, az elmenőre, a veszteségre, a nyereségre, a bizonytalanságra, a kusza jövőre, a hogyan továbbra, a mi lesz velére, a mi lesz velünkre, annyi mindenre, hogy vizes gombócokká lettek és könnyesen távoztak. Elmegy, mondja, és el is megy. Elmegy megkeresni önmagát. Mert itthon talált ugyan önmagában valakit, de mintha nem lenne vele teljességgel megelégedve, hát elmegy és tovább keres. Úgy legyen.