Ma olyan valakinek van születésnapja, akit nagyon régen nem láttam, viszont az eltelt időben elég sokszor gondoltam, gondolok rá.
Nem hívtalak fel, nem írtam neked, sehogyan sem jeleztem, hogy nem felejtettelek el, mivel egyszerűen nem tudlak elfelejteni, hordozlak magamban és gondolok rád. Egyre csak reménykedem, hogy életed minél inkább úgy éled, ahogyan szeretnéd. Elképzelem, hogy idővel teljesülnek vágyaid, ha a sok nem is együtt, nem is egyszerre, de magabiztos apró lépésekről lépésekre.
Olyan valakinek van ma a születésnapja, aki a hosszú kihagyás után is bír nekem hiányozni. A lénye talán mindenekelőtt, az érzésvilága, a stílusa, igen, ahogy és amit beszél, a megjelenése, az ember, a maga valójában. Nem, mint barát, bár miért is ne lehetne az, ha ő is szeretné, hanem mint a szívemnek a múltban oly kedves lénye.
Azt hiszem, hosszú hónapok, majd' egy év távlatából elmondhatom, hogy egy olyan valaki ünnepli ma születésnapját, akit annak idején nagyon szerettem. Nem tudom, tudta-e világosan, érezte-e akkor nap mint nap, hogy nem is kicsit szeretem? Érdekes az érzelem, hiszen a szív tüneményes, furcsa, örök kohójában a szeretet kiöntve és képlékenyen egyaránt mind ezidáig bennem megmaradt.
Ennek a valakinek kívánok hát sok egészséget, boldogságot a születésnapjára, legyen számára felejthetetlen a mai nap, és a menthetetlenül rohanó idő ellenére érezze magát nagyon jól a bőrében.
Sok szeretettel üdvözöl és puszil:
Szegő Panni
(SzV)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése