Eszternek ma volt a diploma osztója. Még két héttel ezelőtt nagyon úgy nézett ki, hogy senki sem tud elmenni, addig pár nappal előtte összeállt a család, a NAGY család képviselői és a legjobb barátnő. Tolongtunk a talárba, bírói szerelésbe, kalapba öltözött Eszter körül. Ma délután néhány órára ő volt a sztár, boldog volt, mosolygós volt, kedves volt, jókedvű volt, az esemény különlegessé, kivételessé tette számára a napot. Mi meg csüggtünk rajta, örültünk örömének, sütkéreztünk a jókedvében és kinn a napon ezen a kivételesen meleg októberi napon. Majdnem azt mondtam, hogy Eszter elballagott, pedig nem, csak valami hasonló történt, lezárult számára egy korszak, diplomát kapott, tovább léphet.
Oktogonon van egy hely, egy bisztró, ahol ehet az ember, amennyit csak bír és kedve tartja. A határ tényleg csak a bendő méret, a pénztárca nem is annyira, mert az egy főre jutó ár egy másik étterem egy főfogása árának a fele. Az italokat kell megfizetni, de ez egyéb all-you-can-eat helyen is így van. Személy szerint éhes voltam, hiszen kimaradt az ebéd és valószínűtlen messzeségbe úszott az egy szem rozskenyeres szendvics reggeli. Nekem gyakorlatilag bármilyen kajálda bejött volna, de ez a gazdag ételkínálatot felvonultató bisztró külön megtette a hatását. Esztert jöttünk a szűk családdal, legjobb barátnővel ide ünnepelni, jobban mondva a diploma osztója kapcsán együtt lenni és együtt enni. A Frankfurti leves nagyon ízlett, ugyanez érvényes a currys csirkére, olaszos pulykamellre. A rántott hekk is nagyon finom volt. Nem hagyhattam ki a rántott csirkeszárnyat, amelyet bármilyen körülmények között, minden apropót nélkülözve meg tudok enni. Voltak valamilyen pudingos krémes falatkák édesség gyanánt, de az már tényleg erőn felül, pusztán kíváncsiságból csúszott le. Most is tele vagyok, kész csoda, hogy lelassult agyammal, pincébe esett vérnyomásommal még emlékszem mindarra, ami ezelőtt két órával történt. Köszönet Daninak az ötletért, kivitelezésért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése