Azt meséld el, Pista!

Bárki lehet, akit Pistának hívnak és történetesen mesélhetnékje van. De ez a Pista Örkény István író, aki Mácsai Pál színész megformálásában egy kis szusszanásnyi szünettel két órán át mesél. Társa a színpadon egy karosszék, amelyben az időt tölti, szemben a zsúfolásig telt színházterem közönségével. Ritkán áll fel, talán csontjait kicsit megmozgatni, szavainak teljes nagyságában nyomatékot adni vagy amikor nézőitől  búcsúzik.

Szóval ott ül Mácsai a karosszékben és mesél, mesél, szép lassan elmeséli élete történetét megszületésétől haláláig. Teszi ezt színesen, humoros és szomorkás történetek egymást érintő váltakozásában úgy, hogy míg egyik pillanatban még dől a közönség a nevetéstől, addig a másikban a hangya menetelését is meghallani a hirtelen támadt néma csöndben. Minden szem rá szegeződik, minden fül rá figyel. Semmi sem maradhat rejtve, nincs ki és nincs mi mögé bújnia. Ilyen ez az egyszemélyes színház műfaj. Óriási a felelősség, mely a siker és bukás magját egyarànt magában hordozza.
Mácsai elmeséli, hogy a gangos házban hogyan mutogatták körbe a pólyás Örkényt születésekor,  ezzel aratta első osztatlan sikerét. Hetedikesként a budapesti piaristáknál nagy trauma érte, megbukott, nem másból, mint éppen irodalomból, amikor már eldöntötte, hogy nagy magyar író lesz. A korrepetálás végnélküli óráiban a sötétedő napközis terem lehangoló látványa, hangulata maradt meg benne. Mikor először beállított, József Attila nagy lelkesedéssel fogadta az ismeretlen írót a Szép Szónál, de a kitűnőnek hitt első novelláját keresztül-kasul, a felismerhetetlenségig javította ki. Adjál új címet az egésznek és írd át, tanácsolta József Attila az ifjú titánnak. Örkény nem kerülhette el a világháborút, a munkaszolgálatot, amely során egy mellé rendelt zenepedagógus társával a hozzáértés abszolút hiánya mellett kellett például fát fűrészelniük. A fűrész természetesen elsőre beragadt a fába, se ki, se be, erőltették, mindhiába. A zenetudósnak viszont nagy èlvezetet okozott a beszorult fűrész lapjának pengetésével előcsalogatott zenei hang.
Egyik történet követte a másikat, hogyan talált rá a groteszk, az abszurd nyelvezetére, stílusára, mennyire és hány éven át volt tiltott író a szocialista rendszerben és csak a kultúráért felelős mindenható Aczél Györggyel való hosszabb beszélgetés után kapott nyomdai, darabjainak, mint a Macskajáték, Tóték színházi megjelenési lehetőséget. Innentől aztán persze megállíthatatlan volt a siker. A Macskajátékot a világ negyven országában játszották színpadokon. Az Egypercesek időszűke miatt lettek egypercesek, ugyanis keletkezésük pillanataiban az írónak polgári, gyógyszerészi foglalkozása mellett nagyon nem volt ideje hosszabb lélegzetű novellákat írni. Ezt az addig nem létező egyperces műfajt, ahogy a groteszket az irodalomban ő teremtette meg.
Mácsai-Örkény végig szuggesztíven, egyszerű gesztusokkal, eszközökkel ragadta magával, mindenek előtt a briliáns, máig friss, gazdag, humorosan komoly szöveggel, mindvégig hallgatólagos párbeszéddel a közönséggel bilincselte le hallgatóságát. A zömében fiatal és csupán kis hányadában élelmedett korú közönség lankadatlan figyelemmel követte az író szakmai pályafutása mellett privát életének eseményeit, három házasságát, a másodikból egy fia  és egy lánya született.
Színvonalas, tartalmas este, értékes, kitűnő szórakozás volt, felejthetetlen élmény. Aki csak teheti, ne hagyja ki a darabot a volt Madách Kamarában, most Örkény Színházban, ahol Örkényt mesél Pista, alias Mácsai.

P.S.: Az élmény nem jöhetett volna létre, ha a jegyiroda vezetője, Zsuzsa nem hívja fel rá a figyelmemet és lelkesen nem ajánlja. Hálás köszönet érte.